Napok, �r�k, percek… (SS/HG novella - 1. r�sz)

/minden jog J.K. Rowlingot illeti, �n most is csak j�tszottam:)/

***

�Perselus Piton

�Hermione Granger

***

Az utols� el�k�sz�t� �ra Hermione Grangerrel. Nagyon cs�ndes ma, alig sz�lt valamit az�ta, hogy bel�pett az ajt�mon. Feltett n�h�ny k�rd�st, majd hozz�fogott a m�ra tervezett bonyolult b�jital el�k�sz�t�s�hez. M�g k�r�lbel�l f�l �ra, �s �r�kre kis�t�l a teremb�l, az �letemb�l. Nem �rtem magam. Alig v�rtam ezt a percet, most m�gis szor�t�st �rzek a mellkasomban ha arra gondolok, hogy tal�n soha nem l�tom viszont ezt a l�nyt…

Utols� k�l�n�ra Pitonnal. Felk�sz�ltem r�. Nem lesz k�nny� elk�sz�nni �gy - tal�n �r�kre -, hogy k�zben megszakad a sz�vem. B�r azt hiszem, m�gis menni fog. �pp el�gszer gondoltam v�gig, hogy milyen lesz ez a nap, �gy nem �rhet meglepet�s. Bemegyek, koncentr�ltan v�grehajtom a feladatokat, s v�g�l a lehet� legkisebb csinnadratt�val t�vozom. Ahogy hallom a l�pteim nesz�t a k�v�n �gy �rzem, mintha t�volodn�k, b�r k�zeledem hozz� a t�rben. Bekopogok, � ajt�t nyit nekem, minden sim�n fog menni. Rendk�v�l z�rk�zott ma, ha teheti, r�m sem n�z. Mikor meg�rkezem, gyorsan felteszek neki n�h�ny alibi k�rd�st, majd r�t�rek a b�jitalf�z�sre. Mindketten tudjuk, hogy k�szen �llok a felv�telire…

Mennyire meglep�dtem, mikor hozz�m jelentkezt�l felk�sz�t� �r�ra! Dumbledore �j �tlete, mely szerint a tov�bbtanulni v�gy� di�koknak k�l�n �r�t kell adni, egy cseppet sem nyerte el a tetsz�semet. Minden tan�rnak k�telez� volt elv�llalnia minim�lisan �t tanul�t; rem�ltem, hogy engem mindenki elker�l majd, tudhatt�k a nebul�k, hogy t�lem semmi j�ra nem sz�m�thatnak. Nem is csal�dtam a kis ostob�kban! Mind az �reg, szenilis Lupsluckhoz jelentkezett; a szerencs�tlen szabad d�lut�njainak ezzel befellegzett. Azt�n egy reggel ott �llt�l te, toporogva, idegesen a szob�m ajtaja el�tt. Letorkoltalak, majd g�nyosan kifaggattalak, hogy mit keresel ilyen korai �r�n a pincefolyos�kon. Akkor mondtad el, hogy hozz�m jelentkezn�l, ha nem b�nom. Ut�ltalak. Ostoba k�ly�k, aki belerond�t a szabad �r�im felh�tlen nyugalm�ba! Mit akarhat �pp t�lem, mikor a szemembe sem mer n�zni? Legend�s griffend�les b�tors�g… Fen�ket.

Mindenki csod�lkozott, mikor elmondtam, hogy n�lad akarok felk�sz�lni a tov�bbtanul�sra. Gy�zk�dtek, hogy j�rjak ink�bb Lumpsluckhoz. Nem tudhatt�k, hogy az�ta nem b�rok szabadulni fekete alakod vonz�s�b�l, ami�ta legel�sz�r berontott�l a pinceterembe. A hang, amit meg�t�tt�l, s minden bizonnyal f�lelmetesnek sz�nt�l, engem elvar�zsolt. A szigor, a kegyetlen kritika, amit elrettent�s�l alkalmazt�l, engem motiv�lt. Tudtam, hogy nem lesz k�nny� megmaradni melletted, �n m�gis v�llaltam a kock�zatot.

Az els� foglakoz�son nem volt�l elemedben; elt�rted k�t lombikomat, s r��nt�tted a patk�nyagyas �veg tartalm�t a sz�kem karf�j�n pihen� tal�romra. Tomboltam, ord�tottam, �s v�g�l kidobtalak. B�r nem voltam teljesen besz�m�that� azokban a percekben, m�gis vissza tudom id�zni minden mozdulatodat. Csak �llt�l el�ttem, s�padtan �s n�m�n. K�nnyeid egyre csak folytak, k�sza f�rtjeid k�z�l t�bb is az arcodba l�gott. Nem ezt akartad, tudtam �n azt m�r az els� percben. Egyszer�en csak j� volt megr�m�teni t�ged, �rezni a m�moros hatalmat t�r�keny lelked felett. Azonban amint elhagytad a labort, hirtelen minden megv�ltozott. Saj�t kegyetlens�gem durv�n arcul csapott.

Eg�sz �jjel s�rtam az els� k�z�s gyakorlat ut�n. Annyira meg akartam felelni neked, �s olyan nagyon v�gytam a megbecs�l�sedre, hogy arra emberi szavak nincsenek. Pr�b�ltam a legt�k�letesebben v�grehajtani a kiadott feladatot, azonban a vad gy�l�leted mindent t�nkretett. A lombik egyszer�en kiesett a kezemb�l, mikor v�ratlanul r�m kiab�lt�l. M�gsem akartam megadni magam, azt szerettem volna, ha l�tod: Hermione Granger nem futamodik meg a legnagyobb kih�v�sok el�l sem. Azt�n megint hib�ztam. �s ett�l a pillanatt�l fogva nem voltam ura magamnak, �gy remegtem, hogy n�ha m�g a fogaim is �sszekoccantak. A patk�ny agy csup�n a j�ghegy cs�csa volt. El�ld�zt�l, s �n legsz�vesebben meghaltam volna…

Semmit nem aludtam aznap �jjel. A v�rem zabol�zhatatlanul sz�guldozott az ereimben. K�nnyes szemeid k�s�rtettek mindenhol a szob�ban. Voltak percek, mikor m�r-m�r elindultam a griffend�l toronyba, hogy besz�ljek veled. De a l�bam csup�n az ajt�mig vitt. Mit mondhattam volna? Mit mondhat az ember akkor, amikor �gy �rzi v�gleg megbolondult.

Miut�n elkergett�l, egyenesen a griffend�l klubhelyis�g�be futottam. Nagy megk�nnyebb�l�semre m�r nem volt ott senki, �gy magamra maradhattam felkavart lelkemmel. Beburkol�ztam egy meleg pokr�cba �s n�m�n b�multam a kandall� t�z�t. Arra v�gytam, hogy soha t�bb� ne kelljen el�bed ker�ln�m, s a szemedbe n�znem. M�r nem t�led f�ltem, ink�bb magamt�l rettegtem. Azokt�l a m�rget ont�, apr� pillang�kt�l a gyomromban…

Levelet akartam �rni neked, tudatni, hogy nem v�llalok t�bb k�l�n�r�t. Azonban a megsz�l�t�son nem jutottam t�l. „Miss Granger”, „Kedves Granger”, „Kedves Hermione”. Nem ment. V�g�l �tkoz�dva gy�rtem �ssze �s vetettem a t�zbe a levelet. Akkor gyere el megint! Nem futok el a sorsom el�l. Sok ball�p�s ut�n most az egyszer nem.

Cs�t�rt�k volt m�snap, teh�t nem volt tal�lk�nk. A k�nyvt�rba menek�ltem �s belevetettem magam a tanul�sba. �tv�ltoztat�stan, b�b�jtan �s asztron�mia. K�t �ra alatt v�geztem mindennel, annak ellen�re, hogy folyv�st elkalandoztam. Zsibbadt v�gtagokkal keltem fel, azt gondoltam, j�t tehet ha s�t�lok egy kisebb k�rt a teremben. Elm�l�zva l�pkedtem a k�nyvespolcok k�z�tt, �gy nem vettem �szre, hogy valakinek �pp a l�b�ra gyalogolok.

„Granger, mit csin�l?” – ki�ltottam fel hirtelen, amint �szrevettem, hogy egyenesen bel�m fogsz �tk�zni. M�r k�s� volt, el kellett, hogy kapjalak, ha nem akartam, hogy cs�ny�n eless. T�zz� v�ltozott a bens�m, ahogyan a karomban tartottalak. A gyenges�gemnek azonban nem adhattam szabad utat, talpra �ll�tottalak, �s h�tral�ptem.

M�r csak arra eszm�ltem, hogy a karodban tartasz. F�l perc sem volt. Tal�n t�z m�sodperc sem. M�gis, m�g mindig remegek, ha eszembe jut, milyen volt ennyire k�zel lenni hozz�d. Azonban nem csal�dtam, Perselus Pitonnal volt dolgom. Amint visszanyertem az egyens�lyom, hideg tekintettel h�z�dt�l vissza.

M�skor �lcel�dtem volna, ki�lvezek minden percet. Most azonban menek�lni v�gytam. T�vols�gtart�n csup�n annyit mondtam, hogy „Legk�zelebb n�zzen a l�ba el�, kisasszony!”. Te elrebegt�l egy k�sz�n�m�t, �n pedig figyelmeztettelek a m�snapi tal�lkoz�nkra. Azt�n elmentem.  A lakoszt�lyomhoz k�zel – mikor m�s senki nem l�thatott – m�r futottam. Min�l t�volabb kellett jutnom t�led.

Rideg volt�l �s t�rgyilagos. Majd ellibbent�l mell�lem, mint valami fekete angyal. Suhan� tal�rodat m�g akkor is n�ztem, mikor m�r r�ges-r�gen elt�nt�l a folyos� s�t�tj�ben. V�rtam-f�ltem a m�snapi tal�lkoz�t. Legal�bb ezt nem felejtetted el. Tal�n ugyan�gy eszedbe jutok n�ha. Tal�n m�g van egy kis f�ny abban a sz�rke �s siv�r lelkedben. �n csak annyit tudtam akkor, hogy fogynak a k�z�s perceink, pedig ezeken k�v�l a vil�gon m�r semmi nem sz�m�tott…