Szorongva sz�molom vissza a m�sodperceket (tal�lkoztunk, tudom. m�g l�tom az arcod), s m�g �gy sz�molok, te egyre t�volabb ker�lsz - t�lem.

Nem ismerem el a szerelem t�ny�t, mert ez a sz� �res, v�res-f�jdalmasan ban�lis - az szerelmes ma m�r, aki nem �rez igaz�n.

�rzelemk�peim hangulatokb�l tev�dnek �ssze; napszakok, �vszakok, sz�nek �s illatok. Zenefoszl�nyok �s egy-egy t�rt�net id�z meg. Olyan mes�k hoznak el�m t�ged, melyekben nem kell k�nyszer�en kimondani semmit, s ahol a szavak m�g�tt ott vibr�l az igazs�g. Rettegve kapaszkodom az apr� mozzanatokba, amelyeket magam alkottam, s amikr�l tudom, hogy nincs k�z�d hozz�. Magam �p�tettem - tal�n hib�san – v�rat l�gb�l, s tal�n magam tettem megragadhatatlann� a v�gyat.

Ismerni t�ged, bel�led r�szeket: a vil�g. Ugyanakkor mindent elem�szt� t�boly, �rtelem n�lk�li, szerelemtelen, �r�k�rv�ny� ragaszkod�s. Megfelelni v�gy�s –neked.

Ravasz pr�b�k, csendes, m�r-m�r n�ma vallom�sok sora. N�zz r�m, tudjuk mindketten az igazat. J�gbe temetem rakonc�tlan sz�vem, hazug rem�nyem, d�nteni nem tud�, labilis elm�m.

Nem szerelem ez, hanem elvakult rohan�s a semmibe. Kis m�rt�kben orvoss�g volt, de t�ladagoltam a szert, s �gy most meg�l.

Na nem l�tv�nyosan; nem lesz itt csinos, �gyesen t�lalt dr�ma: felv�gott csukl�b�l csepeg� v�r… �, pedig mily gy�ny�r� k�p ez!

Vannak reggelek, mikor biztos vagyok benne, hogy k�pes leszek �lni �s nem t�ged n�zni  - a fejemben �r�kon �t. Azt�n bez�rget egy sz� furm�nyos asszoci�ci�s ajt�mon, �s tiszt�bban l�tlak, mint valaha. Nem szerethetlek.

Tudjuk, hogy mi�rt. Elv�laszt minden minden. Nem olcs� marhas�gok, melyeket szappanoper�kban l�tni, nincs itt m�balh�. Ilyet nem tudn�nak alkotni a filmesek. (Rem�lem, az�rt pr�b�lkoznak, h�tha egyszer m�gis megmentenek) De nem, t�vol a Kim Ki-duk-i �letszer�, de vel�ig hatol� f�jdalom, �s m�g t�volabbi a tini sz�veknek sz�nt cukorm�zas r�szed�s.

Igaz�b�l sz�rakoztat� a t�ny, hogy a romlotts�g a kulcs k�z�s pillanatainkhoz. A zavar, a k�osz. Betegs�g, felkorb�csolt v�gyak. �s szavak, szavak. F�k�nt szavak. Meg mosolyok. Enyhe p�r, �s f�lre�rthet� mondatok. N�ha azt gondolom, csak �n �rtek, azaz �rtettem f�lre mindent. Buta-buta l�nyka – tulajdonk�ppen mit gondolsz Te magadr�l? Elv�rn�l mindent, mik�zben te alig adn�l valamit cser�be. Csaln�l vele, neki. Megcsaln�d �nmagad. Folyton csak k�rsz, �s � ad. A maga m�dj�n. Kicsit esetleges, kicsit szenved�s n�ha, de t�le van neked. �p�tkezz h�t abb�l, amid van! - Sz�p mindez, n�ha el is hiszem amit gondolok, de azt�n j�n egy kicsi �r�let, s ott vagyok az elej�n.

 

 

 ���