Heted�v, utols� nap a Roxfortban. Hermione Grangert a l�bai megint a pincel�pcs� fel� vitt�k. Remegett minden �z�ben, tudta, hogy az elm�lt �vek m�r soha nem t�rnek vissza. Tudta, ezent�l nem osonhat �szrev�tlen�l Piton k�zel�be, hogy nem k�vethet el t�bb� apr�, �mb�tor hat�sos kih�g�sokat csup�n az�rt, hogy a mogorva b�jitaltan�r b�ntet�munk�ra k�telezze. Nem lesz t�bb es�lye kifejezni a tan�ra ir�nt �rzett csod�lat�t, s nem lesz rem�nye, hogy Piton egy nap valahogyan felfedezi, meg�rzi a finom remeg�st a hangj�ban.

 

Kisz�radt a torka, s a sz�ve majd kiugrott a hely�b�l, de v�g�l r�vette mag�t az indul�sra. Egyik l�b, m�sik l�b - nem is olyan neh�z ez. Abba bele sem mert gondolni, hogy mit mond majd Pitonnak, hogy mit kezd majd a kik�vetelt helyzettel. Egyel�re minden figyelm�t a j�r�sra �sszpontos�totta.

 

T�ls�gosan r�vid volt a l�pcs�sor, t�l hamar kellett szemben�znie v�gyai k�vetkezm�nyeivel. Bizonytalanul indult el a f�kly�kkal megvil�g�tott, h�v�s pincefolyos�n.

Most m�r annyira rosszul volt, hogy �gy �rezte, r�gt�n h�nyni fog; hogy feladj�k gyenge t�rdei, �s �sszecsuklik ment�ben. M�gis, mit mond majd Pitonnak?

 

A j�l ismert ajt�. Rajta a n�v. Perselus Piton.

 

- Kopogtass, ne gondolkodj – s�gta halkan l�ny, hogy saj�t hangj�b�l n�mi er�t mer�thessen.

 

- Gyer�nk m�r... gyer�nk m�r...

Hermione k�ptelen volt megmozdulni. Ugyan mit mondhatna neki? „J� est�t tan�r �r, szeretem mag�t! Ugye maga is szeret engem �s soha-soha nem enged el?” – a l�ny elh�zta a sz�j�t a gondolatra. – pedig milyen j� is volna, ha v�gre megszabadulhatna gy�tr� titk�t�l! �vek �ta em�sztette Piton ir�nti vonzalma; voltak pillanatok, mikor azt gondolta, tal�n jobb lenne mindent elmondani, �s megszabadulni a k�nz� k�ts�gekt�l.

M�g �gy t�pel�d�tt b�jitaltan�ra ajtaja el�tt, egyszerre csak l�ptek zaj�ra lett figyelmes. Gyorsan egy k�zeli szobor m�g� h�z�dott.

 

- Hallottad, hogy Pitonnak van valakije?

- Ne m�r, Draco. Piton egy szerzetes, azt sem tudja, mi a szex! – Pansy Parkinson �s Draco Malfoy k�zeledett a folyos�n. Hermione arc�b�l hirtelen kifutott a v�r, nagy-nagy er�fesz�t�s�be ker�lt l�bon maradni...

Piton szerelmes...

- Figyelj, az �n keresztap�m, tudok r�la egyet �s m�st. Ap�m szerint egy ifj� hal�lfal� l�ny csavarta el a fej�t.

- Ez a h�nap h�re... Piton randizik... Hihetetlen. Maholnap esk�v�re megy�nk! – Pansy �s Draco egy emberk�nt nevettek az id�tlen tr�f�n.

 

A p�rocska lassan elhaladt Hermione el�tt, de ebb�l a l�ny alig �szlelt valamit. Piton foglalt. M�st szeret. Vajon ennyire f�lre�rtette volna a jeleket? – Mert igenis voltak jelek. A tan�r egy ideje nem gy�t�rte meg �gy a b�ntet�munk�k alkalm�val. Sokszor eg�szen �rdekes feladatokat b�zott r�. B�jitalokat f�zhetett. �szrevette, hogy tan�ra mennyire csod�lkozik sohasem lankad� lelkesed�s�n; olykor-olykor valami melegs�g k�lt�z�tt azokba a j�ghideg szemekbe. Egyszer elmosolyodott Hermione egyik harmatos vicc�n. �s a besz�lget�sek. Jajj, a besz�lget�sek! Hermione szinte belesz�d�lt, most hogy visszaeml�kezett. Annyi k�z�s t�m�juk volt. B�jitalok, k�nyvek, tudom�nyok �s utaz�s. N�ha �gy elmer�ltek egy-egy t�m�ban, hogy �jf�l is elm�lt, mire vissza�rt a griffend�l toronyba. A bar�tai az els� ilyen esetn�l a l�ny temet�s�t tervezgett�k. Egyszer�en nem tudtak m�s magyar�zatot Hermione k�sedelm�re, minthogy meghalt. Piton Avada Kedavr�t sz�rt r� �s k�sz. Soha senki nem maradt a tan�rn�l tizenegyn�l tov�bb... �pp a koszor� vir�gainak sz�n�t t�rgyalt�k, mikor a l�ny hatalmas mosollyal �s enyhe p�rral az arc�n bem�szott a portr�lyukon.

 

Hermione hirtelen azt vette �szre, hogy s�r. V�ge, ennyi volt. Tal�n ez�rt figyelt mindig annyira Piton, hogy v�letlen�l hozz� ne �rjen? Kedves �s okos l�ny, igen. De nem vonz�dik hozz�, nem szereti. Nem szerette soha. M�s� volt a sz�ve. A kegyetlen Piton. A di�kok r�m�lma tal�n nem is olyan, amilyennek � l�tta. Minden hazugs�g. Az �let kicsit sem t�nt val�snak.

Legy�z�ttnek �s elesettnek �rezte mag�t ott, az elhagyatott pincefolyos�n. Draco �s Pansy besz�lget�se volt a jel. Most m�r el akart menni innen, elfutni, vissza sem n�zni. Nem kell a f�rfi hangja, az alakja, a szemei. Hermione kik�sz�l�dott a k�szobor m�g�l �s k�b�n visszaindult a l�pcs�h�z. Igyekezett gyors�tani a l�ptein, de a test�t �lomneh�znek �rezte, egyszer�en k�ptelen volt rendesen haladni. Piton. Piton. Piton. Egyre csak f�rfi nev�t mantr�zta mag�ban. Ez m�r sosem fog elm�lni, de most v�ge. V�r r� egy teljes �let, hogy t�l�lje azt az egyetlen valakit, aki�rt eddig reggelente fel�bredt.

 

-  Kopogtass, ne gondolkodj – s�gta halkan a l�ny, hogy saj�t hangj�b�l n�mi er�t mer�thessen.

-  Gyer�nk, m�r gyer�nk!

 

A dolog bev�lt, Hermione arra eszm�lt, hogy t�l van a nagy feladaton, h�rmat koppintott professzora ajtaj�n.

 

A m�sodpercek �veknek t�ntek ekkor, nem sok h�ja volt, hogy Hermione nem �jult el. Erre mintegy var�zs�t�sre kiny�lt az ajt�, �s m�g�tte ott �llt Perselus Piton. A f�rfi arc�r�l nem lehetett olvasni, b�r tekintet�ben volt valami k�l�n�s.

- Granger, mit keres itt? Azt hittem ilyenkor b�cs� partikat �lnek a h�zak...

- �-�gy van uram, �n csup�n az�rt j�ttem, h-hogy...hogy.

- Igen, Granger?

- Hogy elb�cs�zzam. Azt hiszem...

- Azt hiszi? Nos, akkor j�jj�n be. – Piton sz�lesebbre t�rta irod�j�nak ajtaj�t �s betess�kelte rajta az ijedt �zik�nek hat� griffend�lest.

- K�r egy poh�r m�zbort?

- Igen uram, k�sz�n�m – Hermione egyszer�en nem hitte el, ami vele t�rt�nt. Irre�lis. Piton nem csak hogy sz�ba �llt vele, de borral k�n�lta.

A b�jitaltan�r az egyik polchoz s�t�lt, ahonnan egy rettenetesen poros, �m meglehet�sen m�ves palackot emelt le. Ebb�l a t�vols�gb�l �gy t�nt a griffend�lesnek, hogy igen j� min�s�g� italt k�sz�lnek csapra verni.

 

- Mindenki m�s �r�mk�nnyekben �szik, hogy megszabadulhatott t�lem, maga pedig ide j�tt. �pp hozz�m. Megm�rgezt�k Granger? Nem l�tott v�letlen�l mardek�rosokat a reggeli t�kleve k�zel�ben?

- Nem uram. Nem l�ttam. – Piton cseveg� hangnemben �rdekl�d�tt, m�g Hermione csup�n ny�gte a szavakat. Sehogysem volt k�pes felvenni a ritmust.

 

Csend �llt be am�g Piton poh�rba t�lt�tte az italokat, �gy j�l hallhatt�k, hogy valaki, vagy valakik nevetg�lnek a folyos�n.

- Ap�m szerint egy ifj� hal�lfal� l�ny csavarta el a fej�t.

- Ez a h�nap h�re... Piton randizik... Hihetetlen. Maholnap esk�v�re megy�nk! –

 

Piton szemei szikr�ztak a poharak felett. Hermion�nak �gy t�nt, mindj�rt felrobban.

- Megfojtom Luciust a fi�val egy�tt! �s ha m�r �gyis az Azkabanba ker�l�k, a Parkinson-l�nyt is elkapom!

Hermione nem sokat �rtett az eg�szb�l, igaz�b�l a kintr�l besz�r�d� p�rbesz�det sem hallotta krist�lytiszt�n. Valami hal�lfal� l�ny, meg esk�v�... Valamilyen �sszef�gg�sben Pitonnal...

- M�g hogy �n egy hal�lfal� n�vel! �s f�leg azzal a n�vel, k�ptelens�g. Ostoba, r�men�s, rettenetes n�szem�ly!

Hermion�nak lassan kezdett �ssze�llni a k�p. Elmosolyodott Piton felh�borod�s�n. S lelke repesett az �r�mt�l, hiszen professzora sz�ve ezek szerint szabad...

 

- �hmm, mir�l besz�lnek tulajdonk�ppen, tan�r �r? – a griffend�les �gy �rezte, valamif�lek�ppen ideje reag�lni az esem�nyekre. �gy feltette az els� k�rd�st, ami az esz�be jutott.

- Semmi, Granger, semmi... ostobas�g... igyunk ink�bb.

Piton odasuhant a l�nyhoz az imm�ron teli poharakkal.

- Koccintsunk arra, hogy meghibbant. Csak hogy tudja: Soha egyik di�k sem akarta velem t�lteni az utols� roxforti est�j�t.

- Arra hogy meghibbantam – emelte pohar�t Hermione is. Mostanra elsz�llt minden f�lelme. Pitonnal lehetett. Es�lyt kapott. Besz�lgethettek, �s ez�ttal a f�rfinak sem volt k�teless�ge id�ben �gyba parancsolnia �t. T�bb� m�r nem volt a tan�ra. Csup�n k�t ember voltak egy szob�ban, akik j�l �rezt�k magukat egym�s t�rsas�g�ban. Nem tudt�k mi lehet ebb�l, nem tal�lgatt�k mit hoz a holnap. Csak ez az �jjel sz�m�tott. A percekben ott vibr�lt az �r�kk�val�s�g.

 

***