Lovesick tril�gia

Carlisle/Bella ff – 1. r�sz

Darabokban

F�szerepl�k: Carlisle Cullen �s Isabella Swan
Tartalom: Az �des-b�n�s, nagykork�l�nbs�ges kapcsolatok v�gzete ker�l most nagy�t� al�
St�lus �s kateg�ria: dr�ma, romantikus
M�faj: novella
Korhat�r: +16
Figyelmeztet�sek: nem gyerekeknek val�, na! :D
Egy�b megjegyz�sek:

A t�rt�net figyelembe veszi a Steph Meyer �ltal �rt t�rt�net cselekm�nyeit, �mb�tor igen szabadon kezeli azt. Tess�k ehhez igaz�tani a kis lelketeket!:) Az irom�ny nagyj�b�l a m�sodik r�sz idej�be illeszkedhetNE, de igaz�b�l nem teszi. A l�nyeg, hogy Bella �s Edward ekkoron m�r r�gen t�l vannak a nagy szerelembe es�sen, s�t. De eddig �s ne tov�bb - nem magyar�zkodom, olvassatok!:)

Jogi blabla: Minden jog Stephenie Meyer-�, �n csak j�tszom… :)

***

Es�s, igazi forksi d�lut�n volt, mikor Bella meg�rkezett a Cullen-h�zba. Rem�lte, hogy m�g ott �ri az esed�kes vad�szat el�tt Edwardot, besz�lni akart vele Jacobr�l. A k�t fi� el�z� d�lut�n cs�ny�n egym�snak esett, csak Charlie k�zbeavatkoz�s�nak hat�s�ra fejezt�k be a torzsalkod�st. Edward az�ta nem kereste Bella t�rsas�g�t, m�g �jszak�ra sem maradt mellette. T�voz�sakor mind�ssze annyit mondott, hogy m�snap vad�szni megy. Bella tudta, hogy Edward nem haragudott r� �szint�n – sosem tudott –, csak Jacobra volt d�h�s. Elt�n�si akci�j�val csup�n annyit akart el�rni, hogy Bella nyugodtan �tgondolhassa kettej�k dolgait.

�s most ott �llt furgonj�val Edward luxus otthona el�tt, �s valahogy nem akar�dzott elindulni befel�. A hideg, a sz�l �s a zimank� azonban tett r�la, hogy hamar j�r�sra k�nyszer�tse l�bait. Ahogy bel�pett az ajt�n, egy �res, �ri�si nappalival n�zett szembe. A helyis�gben s�t�ts�g honolt; els�re �gy t�nt, mindenki h�zon k�v�l tart�zkodik.

- Hah�! Van itthon valaki? – pr�b�lkozott egy k�rd�ssel a l�ny. – Edward?

Bella hallgatta a csendet, senki nem felelt... �vatosan beljebb mer�szkedett, majd felkapcsolt egy kisebb l�mp�t a kanap� mellett. Egy v�mp�rlakba tette be a l�b�t, ami egy kicsit mindig �gy hat, mintha az ember az oroszl�n ketrec�be s�t�lna be �nk�nt. Ezek az oroszl�nok elvileg �rtalmatlanok voltak, de egy kev�s f�ny az�rt nem �rtott.

Bella kiss� zavarban �rezte mag�t, hogy szinte bet�rt az �res h�zba, de hamar megnyugodott, mikor esz�be �tl�tt, hogy nem volt kulcsra z�rva az ajt�. Ilyen pompa mellett Cullen�knek is v�dekezni�k kellett a k�ls� t�mad�sok ellen; a riaszt� itt sem volt idegen kell�k.

A l�ny egy ideig toporogva v�rakozott a bej�rati ajt�n�l, azonban ezt hamar elunta. �pp ez�rt �gy d�nt�tt, hogy kiss� beljebb hatol a h�zban. A nappaliban helyet foglal� hatalmas k�nyvespolcokat kezdte tanulm�nyozni; nem gy�z�tt �muldozni, hogy az �vek sor�n mennyi k�nyvet halmozott fel a csal�d, s hogy nem egy k�z�l�k olyan c�met viselt a gerinc�n, amelyet ki sem tudott olvasni. A bet�k nem hasonl�tottak az �ltala ismer �b�c�k egyik�re sem. Tal�n �rm�ny, vagy arab �r�sok lehettek…

- J� est�t, Bella. Seg�thetek?

A s�t�tb�l Carlisle feh�r k�rvonalai bontakoztak ki. Bella a v�ratlan bel�p�re �s a k�rd�sre egyijedt sikkant�ssal felelt.

- Bocs�nat, nem akartalak megijeszteni. Hallottam, hogy bej�tt�l, de m�g volt egy kis dolgom…

- Szervusz, Carlise, semmi gond, csak…

- Megijedt�l egy v�mp�rt�l… Ez�rt nem hib�ztathatlak. – mosolyodott el a sz�ke f�rfi.

- Nem. Nem err�l van sz�, csak… v�ratlan volt a bel�p�d a nagy csend ut�n. Egyed�l voltam, �s ezek a k�tetek…

- �rdekelnek? – Carlisle szemei felcsillantak a lehet�s�gre. Bella mell� l�pett, majd tekintet�t v�gighordozta a t�bb sz�z �ves k�nyveken.

- Igen, izgalmasnak tartom, hogy ennyi nyelven besz�ltek, �s hogy ezeket itt mind olvast�tok – Bella kez�vel a polcok fel� intett.

- Egy id�ben ez volt sz�momra a mindens�g. Persze a gy�gy�t�son k�v�l. Im�dtam utazni, de m�g enn�l is jobban szerettem a kult�r�t, az idegen nyelveket. �gy �reztem, hogy ha m�r az lettem, ami, ki kell haszn�lnom a lehet�s�geimet. Azt�n mikor megismertem Esme-t, megv�ltozott az �letem, �gy � is r�szes�v� v�lt a nagy kalandnak. � jobban szeretett otthon �lve elm�lyedni az ismeretlen n�pek kult�r�j�ban. S ez igen j�l j�tt akkoriban, mivel f�ltettem a k�s�rt�sekt�l az �tv�ltoz�s ut�n. �gy jobban vigy�zhattam r�…. Tudod, mi mindent megosztottunk…

- Ez… ez nagyon sz�p. Szeretn�m, ha egy napon �n �s Edward… vagyis… nem tudom.

- H�mm? – Carlisle tov�bbra sem n�zett Bell�ra, l�gy tekintet�vel a k�nyvek gerinc�t p�szt�zta.

- A mi kapcsolatunk nem ilyen intellektu�lis. M�rmint, tudom, hogy Edward okos, nagyon is az, de… tal�n... tal�n nem is akarok vele ilyesmir�l besz�lgetni. Ez… Ez fur�n hangozhat.

- Tal�n egy kicsit furcsa is – mosolygott a polcra nagy b�szen Carlisle – de �n meg�rtelek. Edward tizen�vesnek n�z ki, de val�j�ban sokkal-sokkal id�sebb… �s ez… ez frusztr�l� lehet n�ha napj�n.

- Igen, j�l l�tod – Bella zavar�ban elnevette mag�t. A jelek szerint Carlisle jobban �tl�tta helyzet�t, mint � maga.

- Tan�thatn�lak – sz�lalt meg hirtelen a sz�ke v�mp�r.

- Tess�k? – Bella hirtelen nem tudta mire v�lni a kijelent�st.

- Tan�thatn�lak, hogy ne �rezd magad olyan t�vol Edwardt�l…

- Ohh, �rtem… igen, ez j�l hangzik! Ilyesmiket am�gy sem mutatnak a gimiben…

- Nem �ppen – kacagott fel Carlisle, mik�zben v�gre Bell�ra n�zett.

- Sz�vesen veled tartottam volna azokon az utaz�sokon… hatalmas kalandjaid lehettek – s�gta a l�ny.

- Bizony �m, sok mindent l�ttam… B�r akkoriban m�g a nagysz�leid sem �ltek… – r�vedezett el a f�rfi - Mikor velem besz�lsz, az olyan, mintha az �k-�k-�k-�k-�k nagyap�ddal t�rsalogn�l…

- Eg�szen f�lelmetes, de sok lehet�s�get tartogat ez a k�r�lm�ny… - Bella �s Carlisle most m�r egy�tt nevettek az abszurd felismer�seken.

Bella rendk�v�l meghittnek tal�lta a Carlisle-al t�lt�tt id�t, eg�szen megfeledkezett �rkez�se eredeti ok�r�l. N�h�ny sz�v�lt�s nyom�n kider�lt, hogy Edward m�r elindult vad�szni Alice-�kkel, Esme pedig bev�s�rl� k�r�tra indult m�g az �jjel.

Carlisle mit sem t�r�dve a m�l� id�vel, levett a polcr�l j� n�h�ny vaskos k�tetet, majd szerzem�nyeivel egy�tt le�lt a d�v�nyra. Bell�t maga mell� invit�lta. �gy d�nt�tt, kiss� k�zelebb hozza a l�ny sz�m�ra a saj�t-, de f�leg Edward m�ltj�t. Besz�lt neki h�bor�kr�l, betegs�gekr�l �s a sikeres gy�gyul�sokr�l. Boldog id�kr�l, s a bujdos�s f�lelmetes, keserves napjair�l. K�peket mutatott olyanokr�l, akiket boszork�nyoknak, sarlat�noknak, v�mp�roknak hittek, s akiket ez�rt kegyetlen�l kiv�geztek. Arr�l is magyar�zott, hogy a legt�bb v�dlott �rtatlan volt, s csak nagy ritk�n siker�lt igaz�n veszedelmes l�nnyel v�gezni. �s ez csak akkor volt lehets�ges, ha egy hozz� hasonl� beolvadni v�gy� v�mp�r vezetett egy eff�le akci�t.

Bella elk�pedve hallgatta a mellette �l� t�bb sz�z �ves f�rfit, aki �gy mes�lt, mintha egy veretes reg�nyt olvasott volna fel hangosan. Szinte l�tta maga el�tt a k�l�nb�z� t�rt�nelmi korokat.

- �s… �s nem f�lt�l soha? – tette fel egy �zben a nyilv�nval� k�rd�st a l�ny.

- De sokszor f�ltem… Mikor �tv�ltoztam, az rettenetes volt. Egyszer�en k�ptelen voltam meghat�rozni ki vagyok, nem tal�ltam a helyemet. K�s�bb pedig att�l f�ltem, hogy valahov� t�l k�s�n �rkezem, hogy nem tudok seg�teni. A h�bor�k rengeteg �ldozatot szedtek �s �n nem lehettem ott mindenhol. A k�pess�geim ellen�re sem seg�thettem mindenkinek.

- �n… �n sajn�lom… �gy �rtem, sz�rny� lehetett ez a tehetetlens�g… a rengeteg sebes�lt �s halott.

- Igen… tal�n… tal�n �pp ez�rt jobb is, ha m�ra f�lretessz�k t�rt�netem ezen fejezeteit... K�l�nben is, k�s� van, pihenned kellene.

Bella kikotorta mobiltelefonj�t a t�sk�ja alj�r�l, hogy megn�zhesse, hogy mit is jelent az a k�s�.

F�l tizenkett�t mutatott az �ra. Tudta, hogy Charlie rendk�v�l d�h�s lesz, hogy nem sz�lt haza idej�ben.

 - A francba!

 - Baj van, Bella?

 - Eln�z�st… semmi igaz�b�l, csak… Charlie…

 - Felh�vjam �n? – aj�nlkozott kedvesen a v�mp�r.  - Ha �n besz�lek vele, tal�n meg�szod a letol�st.

 - Megtenn�d? Borzaszt�an h�l�s lenn�k.

Carlisle b�lintott egyet, majd zseb�b�l el�kapta a mobilj�t, s t�rcs�zta Bell��k otthoni sz�m�t.

 - Hall�, Charlie? – Bella izgatottan figyelte a f�rfit, att�l f�lt, hogy m�g � sem lesz k�pes kimagyar�zni a mulaszt�st. – Nem, nincs semmi gond. Itt van n�lunk. �s kicsit elszaladt az id�… Nem t�nyleg nincs baja… Edward, �… Nem, nem tudja hazavinni, mert… Nem, itt aludhat… Rendben, j� �jt!

 - Ezt most nem �rtettem krist�lytiszt�n. Mi is a l�nyeg?

Carlisle fejcs�v�lva nyomta le a telefont.

- Ap�d nagyon szeret t�ged – sz�rte a f�lmosoly�n �t a f�rfi.

- Igen… t�ls�gosan is… - mosolyodott el Bella is.

- Megpr�b�ltam neki elmondani, hogy Edward nincs ma itthon, �s hogy �pp ez�rt haza sem tud vinni, de Charlie m�r megalkotta a maga val�s�g�t. Sz�val, �gy t�nik, ma a vend�gem leszel. Persze csak ha nem b�nod, mert haza is vihetlek... Charlie csak azt nem szeretn�, hogy ilyen k�s�n egyed�l k�borolj…

- Nem, nem… sz�vesen maradok. K�sz�n�m. �gy legal�bb ma est�re meg�szom a k�rdez�sk�d�st… t�k�letes.

- Rendben, akkor elsz�ll�sollak Edward szob�j�ban, ha az �gy megfelel… - ezzel a v�mp�r felpattant Bella mell�l, s elindult a l�pcs� fel�.

- K�sz�n�m, t�k�letesen megfelel – n�zett a l�ny Carlisle ut�n.

A f�rfi m�r a l�pcs�sor fel�n�l j�rt, Bella pedig jobbnak l�tta k�vetni �t. M�g Edward k�sz�b�n�l sem tartott, mikor �szlelte Carlisle �rj�t� sebess�g�t; k�tszer suhant el el�tte a v�mp�r, m�g el�rte a szob�t. Egy �zben majdnem h�tra is zuhant a hatalmas menetsz�lt�l. Mikor bel�pett a modern berendez�s�, nagyon is Edwardot id�z� helyis�gbe, m�r egy hatalmas �gy fogadta. A hatalmas francia v�rta, amelyiken m�r aludt n�h�nyszor a Cullen-h�zban, de most eg�szen m�shogy festett. Selyem �gynem� fedte el, amelyet sz�p, fekete-lila mint�zat d�sz�tett. Bella le�lt �s kedvtelve v�gigsim�tott az anyagon.

- Wow, ez csodasz�p! K�sz�n�m…

- Nagyon sz�vesen – Carlisle, Bella h�l�s, csillog� tekintet�t�l egyre fesz�ltebb lett. Szemeit les�t�tte, s kereste a megfelel� �rvet a t�voz�shoz. – Nos, akkor �n… �gy, �rtem… neked aludnod kell… �s…

- Mes�lj m�g valamit… k�rlek! – Bella nem akart egyed�l maradni a szob�ban, rosszul viselte m�g a gondolatot is, hogy az elm�lt nap ut�n egyed�l maradjon... Nem nagyon �rtette az �rz�seit, de ez nem a r�g�d�s ideje volt. – K�rlek! – intett maga mell� a l�ny.

Carlisle el�sz�r kerek szemekkel a l�nyra meredt, s m�r visszakozott volna, mikor is a l�bai �tvett�k az ir�ny�t�st, s � m�r csak arra eszm�lt, hogy Bella mellett �l.

A bizalmas helyzet eln�m�totta �ket, hirtelen nagyon rossz �tletnek t�nt ez az „estimes�sdi”.

- Bella, �n…

- Mes�lj valami szem�lyeset… - Bella, Carlisle t�rd�t fix�rozta, k�ptelen volt tekintet�t a f�rfira emelni.

- Rendben. Volt… volt egy h�gom.

- Volt egy testv�red? – Bella �szint�n meglep�d�tt.

- Igen. Nagyon szerettem, b�r nem igaz�n j�tt�nk ki egym�ssal. C�cile-nek h�vt�k, folyton cukkoltam… De a kis C�cile r�vid duzzog�st k�vet�en mindig megbocs�jtott. Azt�n egy nap r�j�ttem, hogy ap�m zaklatja �t… hogy… hogy… nem eg�szs�gesen tekint r�… De nem sz�ltam. Nem, sz�ltam, mert tiszteltem az ap�mat, bemagyar�ztam magamnak, hogy biztosan oka van r�, hogy ezt teszi… Vaknak tettettem magam �s C�cile napr�l napra halov�nyabb lett. H�napokkal k�s�bb himl�t diagnosztiz�ltak n�la �s elvitt�k a h�zunkb�l. Arra hivatkoztak, hogy fert�z�, hogy karant�nba kell helyezni.

V�g�l C�cil egy koszos k�rh�z legh�ts� �gy�n halt meg. �s �n minden d�h�met ap�mra z�d�tottam. A k�p�be v�gtam mindent, �s biztos�tottam r�la, hogy ez�rt m�g megfizet. �s fizet mindazok�rt, akik miatta haltak meg. Hogy fizet a sok �rtatlan�rt, akiket bit�f�ra, vagy m�gly�ra juttatott. Ezen az �jszak�n lettem v�mp�r... S p�r �jszak�val k�s�bb v�ltam ap�m gyilkos�v�. C�cile-t m�r nem menthettem meg, de az �lnok hitszeg�t oda juttattam, ahov� val�.

- �risten Carlisle… ez borzalmas… ez…

- Nem vall r�m, igaz? – Carlisle mosolyogni pr�b�lt, de csak egy ernyedt grimaszra futotta.

- Nem �gy �rtem… Egyszer�en csak sz�rny�, hogy erre k�nyszer�lt�l… - Eddig nem besz�ltem err�l… �s… megharagudn�l, ha arra k�rn�lek, hogy hallgass err�l Edward el�tt?

- Persze… nem mondok semmit… �n… �n k�sz�n�m, hogy elmondtad ezt nekem… -

Ism�t csend telepedett a szob�ra. A f�j� m�lt �s a jelen groteszk val�ja nem k�v�nt t�bb sz�t.

- �n most… most jobb, ha megyek…

- Carlisle – Bella egy hirtelen mozdulattal a f�rfi arc�hoz nyomta ajkait, majd ugyanilyen hirtelens�ggel h�z�dott el t�le. – Bocs�nat �n, nem… nem tudom, hogy mi �t�tt bel�m.

A v�mp�r zavaros tekintettel a l�nyra n�zett, majd elindult kifel� a szob�b�l…

- �n most… j� �jt… ha nem b�nod… - Carlisle siet�sen, szinte menek�lve hagyta el a szob�t.

Bella lelke romokban hevert. Nem �rtette mi�rt cs�kolta meg Carlisle-t, s nem �rtette, hogy mit jelent az egyre n�vekv� f�jdalmas �r a sz�v�ben, amit a f�rfi t�voz�sa okozott.

Nem tudta, mit v�rt ett�l az eg�szt�l, de m�g csak azt sem volt k�pes megfejteni, hogy mi ez az �r�let. Mind�sszesen ahhoz maradt ereje, hogy eld�lj�n az �gyon, s hogy a lehet� legkisebbre g�mb�ly�dj�n �ssze a takar� alatt.

***

Carlisle aznap �jjel nem tal�lta a hely�t; hossz� �r�kon �t r�tta az erd�t, majd fel �s al� j�rk�lt hatalmas h�z�ban. S�t�ja sor�n gondosan �gyelt r�, hogy messze elker�lje Edward szob�j�t; abban az �llapot�ban a legkev�sb� sem v�gyott Bella l�tv�ny�ra.

Sohasem gondolta, hogy v�mp�rk�nt �rezhet hasonl�t. Teljesen felborult a bels� vil�ga. V�gyta, hogy l�ssa a fiatal l�nyt, ugyanakkor azt k�v�nta, b�rcsak m�rf�ldekre volna t�le. Felkavar� volt m�g a gondolata is annak, hogy csup�n egy fal v�lasztja el a b�k�sen szuszog� l�nyt�l… Mikor percekre elkalandozott, szinte �rezte a bel�le �rad� illatot, azt a l�gy, cs�b�t� arom�t, amely Edwardot is meg�rj�tette p�r �ve. F�lt, hogy ez �ll hirtelen t�madt vonzalma m�g�tt, azonban m�g enn�l is jobban rettegetett att�l, hogy valami enn�l is m�lyebb dologr�l van sz�.

M�r hajnalodott mikor v�gre ism�t k�pess� v�lt arra, hogy megk�zel�tse a Bell�t rejt� helyis�get. A szoba fal�nak d�lve �llt �s v�rt, hogy elcs�ndes�lj�n az elm�je, majd halkan besurrant az ajt�kereten.

Bella r�m�lt �zikek�nt kuporgott az �gy k�zep�n, l�that�an m�ly �lomba mer�lve. Az �lom nem sim�totta ki a von�sait – k�szk�d�tt bels� d�monaival –, de Carlisle �gy nagyon sz�pnek tal�lta �t.

B�r m�snap reggel Bella kipihenten �bredt, valami apr� titok f�t�tte a lelk�t. Hirtelen nem eml�kezett az elm�lt �jjel esem�nyire, de valami halov�ny eml�kk�p m�gis derengett. �lm�ban Carlisle �llt az �gya mellett �s �t figyelte. Tekintete �vta �t az �jszaka d�monait�l…

Ezen a ponton Bella elm�j�ben felderengetek a t�rt�ntek; a gyorsan feltolul� k�pekt�l f�jdalmasan �sszeugrott a gyomra. Valami k�l�n�s t�rt�nt Carlisle �s k�zte. Olyasvalami, ami miatt neh�z lesz a f�rfi szem�be n�znie, s ami mindent megv�ltoztat. Hirtelen Esme �s Edward arc�t l�tta maga el�tt, �s �gy �rezte, hogy el�rulta �ket. Pedig nem is t�rt�nt semmi… Csak egy pillanat volt, �s m�gis… Bella tudta, hogy musz�j lesz besz�lnie a sz�ke v�mp�rral.

Gyorsan kim�szott az �gyb�l, papucsba b�jt, felvette Edward �jfekete k�nt�s�t, majd �vatosan lel�pdelt a l�pcs�n. A villa m�g mindig kihaltnak t�nt, a reggeli napf�nyben olyan volt, mint egy lak�h�znak �lc�zott k�pz�m�v�szeti alkot�s.

 - Carlisle? – pr�b�lkozott a kapcsolatfelv�tellel a l�ny. – Itt vagy?

Egy ideig semmi �s senki nem t�rte meg a csendet.

 - A konyh�ban vagyok! – j�tt a f�lve v�rt v�lasz.

Bella �tv�gott a nappalin, majd bel�pett a t�gas, modern amerikai-st�lus� konyh�ba. Carlisle l�that�an �gyk�d�tt valamin, h�ttal �llt, mikor Bella szeme el� ker�lt.

 - J� reggelt! – k�sz�nt a f�rfi. Arckifejez�se egyszerre volt kedves �s tart�zkod�.  – Reggelit? – �s ekkor der�lt ki, mivel foglalatoskodott Bella �rkez�se el�tt.

Egy t�lc�t tett le vend�ge el�, amin a reggelik reggelije illatozott. Carlisle egy nagy cs�sze k�v�t, k�t darab frissen s�lt croissan-t, egy kis t�lka lekv�rt, vajat �s egy poh�r narancslevet k�sz�tett a t�lc�ra.

 - Istenem, Carlisle, ez csodasz�p! – Bell�t nagyon meglepte a gesztus.  – Ez… ez egy val�di remekm�!

 - �r�l�k, hogy tetszik, de az �ze a fontosabb… Ha gondolod, k�stold meg…

Bella k�ptelen volt besz�lni, zavar�ban elkezdte habzsolni a s�tem�nyeket.

- Naon finob – sz�rte k�t moh� nyeldekl�s k�z�tt a l�ny. Carlisle mosolyogva n�zte mik�nt k�zd kis p�rtfogoltja az �tellel.

- �hm, �n most magadra hagylak, egy�l nyugodtan. Ha v�gezt�l, hagyj itt mindent, �s ha… ha gondolod… a… a nappaliban megtal�lsz.

Bella egy kicsit megnyugodott e szavak hallat�n. Egyfel�l �r�lt, hogy nem k�nban, Carlisle szemeinek t�z�ben kell elfogyasztania az �nycsikland� finoms�gokat, m�sfel�l j� volt tudnia, hogy a f�rfi is besz�lni akar vele. Abban b�zott, hogy tal�n siker�l helyretenni az el�z� napi dolgaikat.

Az utols� falat ut�n a l�ny bepakolt a mosogat�ba, majd nagy leveg�t vett, �s elindult a nappali fel�. Egyik fele lehetetlen tettekre k�rhoztatta volna, a m�sik meg sem akart �llni biztons�got ny�jt� otthon�ig. Gondolatait zabol�zva, remeg� t�rdekkel l�pett be a reggeli napf�nyben �sz� nappaliba. Carlisle a k�nyvespolcokn�l �llt, ahogy Bella l�tta, egy r�gi k�tetet tanulm�nyozott. A l�ny meg akarta sz�l�tani, de a f�rfi el�bb �szrevette �t.

- ���, Bella! Foglalj csak helyet. – A f�rfi a kanap� fel� terelte a Swan-l�nyt.

- Tal�ltam valami �rdekeset. Meg akarom mutatni. – Carlisle azt a r�gi k�nyvet cs�sztatta Bella �l�be, amelyet az el�bb m�g � olvasott. – A szerz� a v�mp�r-ember kapcsolatok term�szet�t �rja le. Sok benne a fikci�s elem, ugyanakkor v�laszokat tal�ltam, arra hogy te �s Edward… �s hogy �n… �s… �s…

 - Akkor ez szimpl�n biol�gia? M�rmint ami k�z�tt�nk van… az… – Bella pr�b�lta k�rd�s�vel feloldani Carlisle-t. Rossz volt ilyen zavarban l�tnia.

 - �ppen ellenkez�leg. Azaz… Ez sokkal bonyolultabb ann�l, ami haland� �s haland� k�z�tt kialakulhat. Az �r�… az �r� az �r�k lelki k�tel�kr�l �r.

Carlisle felpattant Bella mell�l, nem b�rta tov�bb elviselni a l�ny k�zels�g�t.

 - Ez… ez nem v�lasz. �gy �rtem, a szerelem bonyolult... – Bella k�vette tekintet�vel a f�rfit, aki kijelent�s�re v�gre a szem�be n�zett. K�t t�bolyult vad�llat n�zhet egym�sra ekk�ppen.

Azt�n hirtelen �sszesz�k�lt a vil�g. Carlisle egy hirtelen mozdulattal Bella el�tt termett, s a l�ny m�r csak arra eszm�lt, hogy szenved�lyesen cs�kolj�k egym�st. Azonban miel�tt b�rmi is kiforrhatta volna mag�t ebb�l a helyzetb�l, hangok sz�r�dtek be odakintr�l.

�gy rebbentek sz�t, mintha a m�sik ajka t�zes vass� v�lt volna a szenved�ly vihar�ban. Carlisle v�gyakoz�n-sz�gyenkezve n�zte Bell�t. J�rk�lni kezdett a szob�ban, m�g Bella a saj�t kezeit tanulm�nyozta… K�ptelen volt b�nt�rs�ra n�zni.

- El sem hiszem, hatalmas volt az a medve! – Emmett l�pett be az ajt�n, m�g�tte Rosalie, Alice �s Jasper l�pkedett. Edward z�rta a sort.

- Azt a mindenit, Bella! – Alice a l�ny karjaiba vetette mag�t, �r�lt, hogy l�thatja bar�tn�j�t, noha nem sz�m�tott r�.

 - Bella! – Edward t�gra ny�lt, csillog� szemekkel figyelte a k�t l�nyt. F�lt, hogy veszeked�s�k ut�n tal�n sosem l�thatja viszont szerelm�t. – H�t elj�tt�l? – Bella kibontakozott Alice �lel�s�b�l, hogy f�l perccel azut�n m�r Edward karjai k�z�tt b�jhasson el. �lvezte az ismer�s mozdulatot, Edward k�zels�g�t. Legsz�vesebben elmer�lt volna a fi�ban, hogy t�bb� ne kelljen szembes�lnie az igazs�ggal �s tettei k�vetkezm�nyeivel...

- Szervusz Carlisle. L�tom, vigy�zt�l az �n Bell�mra, am�g t�vol voltam… K�sz�n�m. – Edward h�l�san n�zett fogadott apj�ra. A sz�ke v�mp�r minden erej�t bevetve mosolyt er�ltetett az arc�ra, nem akarta, hogy fia b�rmit is �szrevegyen kavarg�, zavaros �rzelmeib�l.

 - Igen… Nem volt probl�ma. – mind�sszesen ennyit volt k�pes kiny�gni, minden m�st m�lyen mag�ba rejtett.

- �s… �s ha nem haragszotok meg, �n most elinduln�k. Esme-vel Seattle-ben tal�lkozunk. Onnan indulunk vad�szni.  – A t�bbiek ut�na k�sz�ntek, de f�rfi v�lasz n�lk�l, lehajtott fejjel hagyta el a szob�t.

A hetek csigalass�s�ggal teltek Carlisle n�lk�l. B�r a f�rfi Esme-vel m�r r�g visszat�rt Forksba, valahogy sohasem siker�lt �sszefutniuk. Bell�nak az volt az �rz�se, hogy a f�rfi sz�nd�kosan ker�li �t. Pr�b�lta finoman kifaggatni Edwardot, bevetett mindent, de csak annyit tudott meg, hogy Carlisle csendesebb �s szomor�bb az ut�bbi id�ben. Ezt azonban senki nem vette t�l komolyan. A v�mp�r a vad�szat sor�n tal�lkozott egy r�gi bajt�rs�val; Esme azt mes�lte Edwardnak, hogy a bar�tok t�l sok szenved�st l�ttak egy�tt, s az eml�kek most kiss� maguk al� temett�k Carlisle-t. De rendben fog j�nni, Carlisle ezzel is megk�zd, nem kell agg�dni k�l�n�sebben.

Bella azonban tudta az igazs�got, tudta, hogy � kavarta fel a v�mp�r �let�t. Sz�rnyen hi�nyzott neki att�l pillanatt�l fogva, mikor a sz�ke kil�pett az ajt�n. Rettenetes napokon volt t�l…

B�n�snek �rezte mag�t �rul�sa miatt, ugyanakkor majd meg�r�lt att�l, hogy alig tud valamit Carlisle-r�l.

Nem lehet vele, de n�lk�le meg sz�pen lassan eleny�szik. Egy ideje Edwardra sem tudott szerelmek�nt tekinteni. Szerette, szeretett vele lenni, de m�r nem v�gyott r�. �gy �rezte, kapott m�g egy Jacobot, mik�zben elvesztette azt az igazi valamit, amit Carlisle jelentett sz�m�ra.

Minden �jjel vele �lmodott, minden nap arra v�rt, hogy megpillantsa valahol. Azt�n k�nkeserves napok ut�n, egy hajmos�st k�vet� reggeli napf�nyben egy cetlit pillantott meg a p�rn�j�n. El�sz�r azt hitte, Edward �zenet�t tartja a kez�ben, b�r �gy tudta, a fi� hajnalban vad�szni ment. Tal�n elfelejtett valamit…

A k�z�r�s azonban nem Edward� volt. R�giesebb, kecsesebb bet�k kacskaring�ztak a lapon:

„Kedves Bella,

Nem volna szabad ezt �rnom, de meg�r�l�k, ha nem l�thatlak megint. K�tsz�z levelet is �sszet�ptem, miel�tt ezt elk�ldtem neked – teljesen megzavarodtam. Sz�tszednek a k�ts�gek.

Nem tudom, mit �rjak, nem tudom, mi j�rhat a fejedben… A viselked�sem tal�n megr�miszt. De tudnod kell, hogy nem akarlak b�ntani! Csak besz�lni szeretn�k Veled…

Vigy�zni akarok r�d, Bella! Megv�delek, ha kell, magamt�l is!

Bocs�ss meg zavaros soraim�rt, enn�l t�bbet �rdemeln�l, de most k�ptelen vagyok m�sra… t�bbre…

Ha k�sz vagy besz�lni kett�nkr�l, csak �rd r� a pap�r h�tulj�ra! Ha v�gezt�l, az �zenetet rakd le a p�rn�ra. Bizony�ra nem fog meglepet�sk�nt �rni, ha elmondom, n�ha j�rok n�lad.

Szeretettel:

C. C. „

Bella csak �llt, kez�ben a pap�rral, �gy �rezte, menten kiugrik a sz�ve a boldogs�gt�l. Annyi h�t ut�n v�gre h�rt kapott Carlisle-r�l, �s milyen h�rt! A f�rfi t�nyleg miatta t�nt el, s a jelek szerint tal�n jobban �ssze van zavarodva, mint �.

Megsz�d�lt a gondolatra, hogy Carlisle, aki a hetek sor�n b�lv�nny� n�tt a szem�ben a mag�nyosnak hitt napokon, j�rt a szob�j�ban! Biztosan akkor j�tt, mikor Edward elugrott valami�rt, vagy amikor egy �zben vad�szni ment. Tal�n n�zte, ahogyan alszik. Tal�n betakargatta a f�rfi, mikor �lm�ban ler�gta mag�r�l a takar�t…

L�tnia akarta a v�mp�rt, el akarta mondani… El akart mondani mindent!

Fogta a lev�lk�t, �vatosan kisim�totta, majd �r�asztal lapj�ra fektette. Tollat ragadott, s a k�vetkez� �zenetet firkantotta a pap�rra:

„Carlisle,

Annyi mindenr�l szeretn�k besz�lni veled! Azt hittem, nem gondolsz r�m, hogy ami t�rt�nt, az csak egy apr� botl�s volt, de �gy… Nem tudom, mit tehetn�k, de �gy �rzem, mi�ta kettesben voltunk, minden megv�ltozott! Alig t�rt�nt valami akkor �jjel, m�gsem tal�lok nyugalmat sehol!

Ha lehet, tal�lkozzunk ma �jjel!

Bella”

A lev�l visszaker�lt a p�rn�ra, Bella pedig a f�rd�szob�ba h�z�dott, hogy megsz�r�tsa a haj�t. Tudta, hogy am�g t�vol van, addig a v�mp�r nyugodtan elolvashatja a v�lasz�t. Semmivel nem akarta s�rgetni, vagy k�nyszer�teni. Tal�lkozzanak csak akkor, amikor m�r mindketten felk�sz�ltek…

***

Bella barna, cs�k�ny�s lobonc�t kef�lve hagyta el a kis mosd�helyis�get. M�r messzir�l l�tta, hogy a kis cetli m�shogyan �ll, mint ahogy � letette. Szinte vissza kellett nyelnie a sz�v�t, olyan magasra cs�szott a tork�ban…

„Tal�lkozzunk ma este nyolckor, n�lunk. �res lesz a h�z, a t�bbiek vad�szni mennek. Esme is, ne agg�dj emiatt. Megk�rtem, hogy menjen el n�lk�lem…

Megveszek �rted.

Carlisle”

Ezek ut�n kib�rni egy teljes napot �p �sszel, szinte lehetetlennek t�nt. Iskola, Michael �s t�bbiek… �r�k �s sz�netek, eb�d �s vacsora. A napi rutin egy �sszef�gg� massz�nak l�tszott Bella szem�ben. Szerencs�j�re bar�tai hozz� voltak szokva, hogy olykor kiss� sz�rakozott, �gy nem vett�k a sz�v�kre k�l�n�sebben, mikor a l�ny f�le mellett elment minden k�rd�s �s �ll�t�s. Az �r�k csigalass�s�ggal v�nszorogtak, a l�ny �gy �rezte, hogy sosem j�n el a megv�lt�st �g�r� este nyolc �ra. Mindezen szenved�sek k�zepette Bella �ldotta az eget, hogy Edward nem l�tja �t ilyen �llapotban. M�g meg�rezn�, hogy valami nincs rendj�n, � nem legyintene sz�tesett �llapot�t l�tva. De nem volt ott, Carlisle j�l id�z�tett. M�skor �s m�shogy �gy sem tal�lkozhatn�nak…

Charlie-nak az igazat mondta, mikor negyed nyolckor kil�pett az ajt�n.

- Carlisle-hoz megyek, �tvesz�nk n�h�ny r�gi legend�t… azt hiszem.

- Minek az neked Bells, ink�bb l�gn�l a bar�tn�iddel, vagy valami.

- Charlie… - h�zta el a sz�j�t a l�ny.

- �rtettem, bocs�nat, j� tanul�st… legal�bb nem drogozni m�sz… az is valami. Szia, dr�g�m!

- Szia – �s m�r ott sem volt.

Bella nagyon h�l�s volt a sorsnak, hogy aznap este meccs volt a t�v�ben, �gy apj�nak esz�be sem jutott elford�tani tekintet�t a k�pcs�r�l. Egyszer�en nem tudta volna mivel kimagyar�zni az �lt�z�k�t. A v�rv�r�s ruha, amit Alice-t�l kapott Kar�csonyra, igaz�n nem tanul�shoz val� felszerel�s. A hossz�, csinos f�lbeval�k sem. Hogy a fekete, magas sark� �lom cip�r�l m�r ne is ess�k sz�. Bella minden probl�ma n�lk�l el�rte a furgont (t�sarokban ez k�sz csod�nak sz�m�tott), b�r a besz�ll�s okozott t�bb-kevesebb probl�m�t. A ruha alja elakadt valahol, majdnem t�z percbe tellett, m�g Bella kiszabad�totta mag�t. Ind�tott, majd g�zt adott… V�szes k�zels�gbe ker�lt a Cullen-k�ria…

Bella most nem illet�d�tt meg a csendes h�zt�l, szinte rep�lt a bej�ratig. Az ajt� el�tt v�gigsim�totta a ruh�j�t, ellen�rizte besz�r�tott haj�t, majd lenyomta a kilincset.

Odabenn gyerty�k �gtek mindenfel�, Carlisle l�that�an v�rta m�r. Minden t�k�letesen festett, pedig �gy negyed �r�val el�bb �rkezett a megbesz�ltn�l.

 - Carlisle? J� est�t!  - sz�l�totta meg Bella a f�lhom�lyt.

 - J� est�t neked is. – A f�rfi l�legzetel�ll�t�an festett, ahogy kellemes alakja kibontakozott a s�t�ts�gb�l. Fekete �lt�nykab�tot �s nadr�got viselt, alatta – a laza hat�s kedv��rt – feh�r p�l�t. Bella nagyon vonz�nak tal�lta �gy. A f�rfi a gyenge pontj�ra tapintott. – Pezsg�t? – k�rdezte Carlisle l�gyan.

 - K�rek… k�sz�n�m. – Bella irre�lisnak �rezte az eg�sz helyzetet, �pp olyan volt, mintha hirtelen egy t�nd�rmes�be pottyant volna. Ez egy t�k�letes t�rt�net volt, amelyben nem b�ntanak meg senkit. K�l�n�sen nem a k�t legjobb lelket, akik ezen a F�ld�n valaha is �ltek…

A v�mp�r a l�nyhoz l�pett, tekintet�t k�ptelen volt levenni r�la. Csodasz�pnek tal�lta, vonzotta mindenest�l.

- Hi�nyozt�l – s�gta megszeppent vend�g�nek.

- Te is hi�nyozt�l nekem! – vallotta be f�l�nken a fiatal l�ny.

- Meg… meg kellene besz�ln�nk p�r dolgot… - Carlisle egyre kev�sb� volt k�pes koncentr�ltan besz�lni. Elragadta az el�tte �ll� k�pr�zatos jelens�g.

- Carlisle… �n… �n gondolkodtam �s r�j�ttem, hogy nincs mit megbesz�ln�nk. Ha te is �gy �rzel, ahogy �n, �s maradok, akkor nincs vissza�t… De ha te �gy d�ntesz, most v�get vethet�nk ennek, m�g miel�tt…

A f�rfi egy cs�kkal z�rta le Bella sz�j�t.

- Nem tudlak elengedni. Ha kim�sz azon az ajt�n… �n… �n…

- Akkor nem megyek el… - lehelte halkan a l�ny.

K�s�bb

Carlisle finoman a l�ny h�t�ra fek�dt, majd a tark�j�t kezdte cs�kolgatni. Bell�b�l s�haj t�rt fel a k�nyeztet� �rint�sek nyom�n, �gy azt�n csak er�nek erej�vel siker�lt a h�t�ra fordulnia Carlisle alatt.

- Carlisle, besz�ln�nk kell – Bella szenved�lye mintha kiss� lanyhult volna, komoly arccal n�zett a f�rfira.

 - Valami baj van, Bella? Rosszat tettem? – a sz�ke v�mp�r �szint�n megr�m�lt Bella reakci�j�t�l.

 - Nem, nem err�l van sz�. Csak �n meg nem… Tudod, Edward �s �n m�g soha… �s…

 - Kicsit f�lsz… - fejezte be a mondatot a v�mp�r. Bella feld�lt �br�zat�t l�tva �s a probl�m�t hallva Carlisle elmosolyodott.

 - Ne agg�dj Bella, semmi olyan nem fog t�rt�nni, amit nem akarsz. Ha �gy k�v�nod, �n most fel�llok �s �t�l�k… - a f�rfi megpr�b�lt �vatosan lem�szni Bell�r�l, de az visszar�ntotta mag�hoz. A sz�juk eg�szen k�zel ker�lt egym�shoz.

 - Ne menj – ny�gte Bella. �gy n�zett a f�rfira, mintha az b�rmikor kir�ppenhetett volna az ablakon. Bizonyos tekintetben nem t�vedett nagyon, de Carlisle akkor sem ment volna el, ha maga a Volturi h�vja.

 - Itt vagyok, ne agg�dj – mosolygott b�ztat�an a l�nyra.

Sok�ig eln�zte az alatta k�nyelmesen elny�l� l�nyt. Csod�lta a von�sait, gy�ny�rk�d�tt csokol�d�barna szemei ragyog�s�ban. Azt�n lassan megcs�kolta Bell�t, s k�zben keze gyeng�d felfedez��tra indult a test�n.

 - Carlisle – s�gta k�t apr� ny�g�s k�z�tt a l�ny.

 - Mondd, sz�ps�gem…

 - Te k�pes vagy… �gy �rtem, Edward mindig f�lt, hogy �sszet�r esetleg… Istenem miket besz�lek… - Bella kez�vel takarta el v�r�sl� arc�t.

Carlisle megrezzent nevelt fia neve eml�t�s�re, de hamar elm�lt a bizonytalans�ga. Gyorsan v�laszolt Bell�nak.

 - Bella, �n m�r �vsz�zadok �ta v�mp�r vagyok… tapasztaltam egyet �s m�st. Nem j�rtam mindig a helyes �ton, �s nem mindig voltam a Cullen kl�n rend�thetetlen feje… �rtesz engem?

 - Azt hiszem igen. Sz�val volt�l m�s haland�kkal is? �gy �rtem, az �tv�ltoz�sod ut�n…

 - Igen, voltam… De biztosan err�l szeretn�l most besz�lgetni? Egyszer mes�lek neked a m�ltamr�l, most azonban…

 - Most hagyjuk ezt, igazad van – Bella beleegyez�s�t egy cs�kkal nyomat�kos�totta.

 - Felkavarsz �s teljesen meg�rj�tesz, Bella… Nem vagyok �nmagam…

 - Sajn�lom – Halk vallom�suk vad �lelkez�sekben halt el… Carlisle vetk�ztetni kezdte a l�nyt. El�sz�r ing�t�l, majd a nadr�gj�t�l szabad�totta meg… Feh�r b�r�nek l�tv�ny�t�l el�nt�tte a t�z. V�mp�r szomja �gette a tork�t, azonban f�rfias szenved�lye m�g enn�l is jobban k�nozta.

Nem v�rt tov�bb, gyors mozdulattal leh�zta Bella melltart�j�t, s r�vet�d�tt az apr�, �des halmokra… Cs�kolta a l�nyt, nyelv�vel �s fogaival k�nyeztette a mellbimb�it. �gy �rezte, nem b�rja tov�bb, �gy let�pte mag�r�l a feh�r p�l�t, a finom, francia �lt�nynadr�gj�t, majd m�rk�s, fekete als�j�t. Az �llat �s a gy�ng�d f�rfi harcoltak Carlisle bens�j�ben, amit Bella hamar �szrevett. Tetszett neki ez a kett�ss�g, im�dta a f�rfi ambivalens megnyilv�nul�sait…

Mire Bella apr�, feh�r bugyija is leker�lt, Carlisle meg�ll�thatatlan lett. Nyelv�vel v�gigbarangolta a l�ny lapos has�t, majd v�gigcs�kolta a combjait. Ekkorra Bella m�r a cs�p�j�t emelgette a k�jt�l, nem b�rta elviselni az �des k�nokat…

Mikor Carlisle v�gre bel�hatolt a nyelv�vel, azt hitte, hogy meg fog halni. Annyi gy�ny�rben m�g sosem volt r�sze… Most m�r t�bbre v�gyott, tudni akarta, hogy milyen �rz�s, ha benne van a f�rfi…

Finoman maga fel� h�zta a v�mp�r v�llait, s ebb�l a f�rfi meg�rtette, hogy mit akar t�le a l�ny.

 - Biztos vagy benne? – k�rdezte szeret�je arc�t f�rk�szve a sz�ke.

 - Soha semmiben nem voltam enn�l biztosabb – Carlisle elmosolyodott a kijelent�sre, s �vatosan feljebb cs�szott Bell�n.

 - Vigy�zok r�d, �g�rem…

Mikor a l�ny meg�rezte mag�ban a f�rfit, felszisszent, olyan volt, mint egy t�sz�r�s. Azt�n ez elm�lt. Carlisle mozogni kezdett benne, s � lassan felold�dott. Nem is gondolta, hogy van ilyen harm�nia, ilyen testen �thatol�, lebeg� boldogs�g.

A f�rfi, l�tva kedvese k�jt�l kigy�lt arc�t, egyre szenved�lyesebb� v�lt, m�r-m�r f�l� volt, hogy megadja mag�t alattuk az antik kanap�…

- Tal�n… tal�n folytathatn�nk a padl�n… - aj�nlotta bizonytalanul a l�ny.

Carlisle erre elnevette mag�t.  - F�lsz a v�mp�r er�t�l, nemdeb�r?

- Ugyan, csak… jobbak lenn�nek az es�lyeink… ahogy �n l�tom…- Carlisle nevetve a karj�ba kapta a meztelen l�nyt, s egy puha, bolyhos sz�nyegre fektette.

 - �gy j� lesz? – k�rdezte f�l szem�ld�k�t felvonva a f�rfi.

 - T�k�letes…

Hossz� �r�kon kereszt�l csak egym�snak �ltek, megj�rt�k a gy�ny�r kimagasl� cs�csait… Carlisle j� tan�r volt, s Bella j� tan�tv�ny. Hamar r�j�ttek, hogy mire reag�l a m�sik teste, �gy a kaland, amit �t�ltek m�g m�morosabb volt, mint �lmaikban. Az este azonban v�get �rt, s a r�juk nehezed� gondok meg�lt�k a harm�ni�t.

Vajon mit tehet k�t szerelmes, ha ellen�k van az eg�sz vil�g…?

Folyt. k�v.