„A francia esszéíró, Michel de Montaigne egyszer azt mondta: "Úgy vélem nagyobb barbárság élve felfalni egy embert, mint holtan" - Mily bölcsesség…
A befolyásolható gyereknek azt tanítják, hogy a világban vannak jó fiúk és rossz fiúk. Mindig jobban csíptem a rossz fiúkat. A Sebhelyesarcú vagányabb, mint Superman. A romlottság pszichológiája vonzóbb volt manicheus képzeletemnek, mint a jóindulat portréja. Igazság szerint a jó és a rossz nem is annyira abszolút…”
Nobel son (Váltság-Nobel-díj - Barkley Michaelson)
Frissítések : Ne engedj el! - Mikor fáj az igazság (filmkritika by Évi:))
Ne engedj el! - Mikor fáj az igazság (filmkritika by Évi:))
Évi 2011.05.21. 11:09
Soha többé nem megyünk művész moziba felkészületlenül! - Ez volt az első és leghangzatosabb mondat, ami e filmalkotás megtekintése nyomán született bennünk. A sokk, a meghatottság, és a sírhatnék olyan erővel vágott mellbe minket, amilyenre nem voltunk felkészülve. Egy rövid tartalomismertetés felületes megpillogása után azt gondoltuk, hogy egy közepesen kellemes, késő tavaszi napra való, bentlakásos iskolás, szerelmi háromszöges történettel várnak minket. Mit mondjunk, elképesztő, hogy mennyire megvezethető az ember!
Az egyik legfontosabb dolog, amit nem tudtunk filmről, hogy egy regényadaptáció, melyet az Kazuo Ishigo vetett papírra, aki annak idején a Napok romjait is a világra álmodta. (Vélelmezzük, emlékeznek még arra a csendes, fekete aurában folyó történetre, amelyben Emma Thompson és Anthony Hopkins bebizonyítják a világnak, hogy nem csak külön-külön zseniálisak.) Ishigo regénye, a Ne engedj el... nálunk 2006-ban jelent meg, az új kiadás pedig a film bemutatója után pár héttel várható.
A másik „apróság" ami kimaradt - és van egy olyan érzésünk, hogy nem csak nekünk - hogy miről is szól valójában a történet. Igen, a film eleje maga a megtestesült harmónia a tavaszi napfényben fürdő Hailsham fenséges „árnyékában", azonban hamar eljön az a furcsa szürkeség...
AJÁNLOM AZ OLDALT
