C�m: Rehab

Csoport: H�bor� alatt / Snanger Bajnokok Lig�ja

Azonos�t�: 185-�s sz�m� p�ciens

Feladat neve: Elcs�szva

St�lus �s kateg�ria: s�t�t, romantikus, humor

Mûfaj: novella

Szavak sz�ma: 3954 sz�

Fõszereplõk: Perselus Piton �s Hermione Granger

Figyelmeztet�sek: nincs

Jogi nyilatkozat: Bizonyos jogok JKR-t �s Amy Winehouse-t illetik, bizonyos jogok pedig engem, noha �n ebbõl most nem profit�lok. Sz�v�s.

Egy�b megjegyz�sek: [Amy Winehouse: Back to black c�mû album�t aj�nlom al�fest�sk�nt]

A Szent Mungo Var�zsnyavalya- �s Rag�lyk�r�l� Ispot�ly Kihelyezett Rehabilit�ci�s Int�zet�ben nagy volt a ny�zsg�s, ahogy mindig. Londont�l t�vol, egy walesi erdõ m�ly�n rejtett�k el az �p�letet a vizslat� szemek elõl, legyen az ak�r mugli, ak�r var�zstudom�nnyal b�r� k�v�ncsiskod�. Csak azok a kiv�lts�gosok tudhatt�k meg, hol tal�lhat� a vak�t�an feh�rre meszelt, k�tszintes, gondozott parkkal k�r�lvett �p�let, akit beutaltak n�h�ny h�t pihen�sre. �ltal�ban k�zepesen neh�z esetekkel foglalkoztak, f�ggõs�gekkel, alkohol-, �s b�jital-probl�m�kkal, de a gy�gy�t�k fel voltak k�sz�lve probl�m�sabb p�ciensekre. Azt nem gondolt�k volna, hogy egy h�ten bel�l kettõt is beutalnak hozz�juk.

Perselus Piton h�tfõn �rkezett, s�padtan �s k�z�ny�sen. Messzirõl ler�tt r�la, hogy nem �rdekli, hol van, hogy ker�lt oda, kik foglalkoznak vele; f�z�san bebugyol�lta mag�t hossz� fekete k�peny�vel, �s a medim�gus �ltal kiv�lasztott sz�kbe roskadva v�rta a sor�t. Azelõtt sosem utas�thatt�k volna arra, hogy „ide �lj�n le!”, �m k�zben v�gigharcoltak egy var�zsh�bor�t, �s az�ta is eltelt m�sf�l �v. M�r majdnem kettõ. Amibõl egyet az Azkabanban t�lt�tt.

Piton rezign�ltan pislogott, nem sok �letjelet adva mag�r�l. F�zott, ebbõl tudta, hogy m�g �l. M�g mindig. Sajnos. Teh�t m�g mindig nem volt t�k�letes azaz �tkozott b�jital, amivel h�napok �ta k�s�rletezett. Minden�ron ki akarta fejleszteni azt a fõzetet, ami h�sz nap alatt �li meg az �ldozatot, gyomorpanaszokat okoz, �s t�bb-kevesebb f�jdalommal sz�tmarja a belsõ szerveket.

Csak ism�t r�t�rt�k az ajt�t, amikor f�lholtan fek�dt a lak�sa padl�j�n, a Szent Mung�ba vitt�k, azt�n a Rehabra. Komoran fels�hajtott, �s igyekezett n�mileg �sszeszedni mag�t, hogy legyûrje a gondolatait megb�n�t� gy�gyszerek hat�s�t. Gyûl�lte, ha az akarat�n k�v�l szed�lt�k le. Pr�b�lt kontaktust teremteni a k�lvil�ggal, �s kiab�lni, �v�lteni, �tkoz�dni, de csak halk morg�sra futotta az erej�bõl.

Amikor m�snap d�lelõttre kifek�dte a nyugtat�k hat�s�t, d�h�ngõ õr�ltt� v�lt, ez�rt az �pol�k egy k�nyszerzubbonnyal jutalmazt�k a kit�r�seit. Ezut�n �r�kon kereszt�l kucorgott egy m�sik szob�ban, az egyik sarokban, m�g renov�lt�k a romm� t�rt b�torokat a sz�m�ra kijel�lt helyis�gben.

Mivel az eb�det nem tudt�k beleerõltetni, ez�rt f�l egykor egy gy�gy�t� szem�lyesen k�s�rte ki a parkba, �s bûv�lte oda egy padhoz, egy �rnyas fa al�.

- Gondolkodjon el az �let�n, Perselus – aj�nlotta neki az orvos, majd mag�ra hagyta a f�rfit. A naps�t�tte kertben m�g t�z �polt �cs�rg�tt, �s s�t�lgatott. Ugyanolyan undor�t� pasztellsz�nû h�l�ruha �s k�nt�s volt rajtuk, mint amilyet Pitonra is adtak. Csak neki volt m�g egy plusz, szem�lyre sz�l�, csatos kab�tja is, amit az isten�rt sem tudott leszedni mag�r�l. M�r zsibbadt a karja, ahogy mag�hoz pr�selõd�tt a sz�tszak�thatatlan anyag fogs�g�ban.

A m�jusi sz�l kellemes vir�gillatot hozott az erdõbõl, az ember jobb kedvre der�lt tõle, hacsak nem ut�lta az eg�sz hercehurc�t, ami k�r�l�tte zajlott. Hermione Grangert �gy k�ldt�k ki a kertbe s�t�lni, miut�n meg�rkezett. H�sz �ves m�lt, a sz�lei bent �rtekeztek a medim�gusokkal �s �pol�kkal, m�g õ, az �rintett f�l kint r�tta a k�r�ket a f�v�n idi�ta ruh�ban �s papucsban. Hogy a d�h�t levezesse, felr�gta az egyik rossz helyre, Hermione Granger �tj�ba �ll�tott szemetes kuk�t. A kidobott pap�r, let�pett vir�g- �s falev�l kupacok vid�man sz�r�dtak sz�t a puha, z�ld p�zsiton, majd rep�ltek messze a szellõvel. A betegek �rdeklõdve �s sz�rny�lk�dve figyelt�k az esem�nyt. Hermione v�llat vonva l�pett �t a szem�tkupacon, �s indult el az orra ut�n.

Õ nem is volt beteg, semmi keresnival�ja sem volna itt. Csak a sz�lei t�lozz�k el a dolgokat. �s k�l�nben is, senkinek semmi k�ze az �let�hez. Majd õ megoldja a gondjait, ha b�rmi is felmer�lne. Eddig is siker�lt �tv�szelnie �s t�l�lnie mindent.

Ahogy v�gigrobogott a kerten, vil�gos sz�nû k�nt�se j�t�kosan lobogott ut�na. Barna, k�cos haj�ba is bele-belekapott a sz�l. Ha nem gyûl�lte volna ezt a parkot, �s a benne m�szk�l�, ideges�tõ embereket, ak�r m�g kedv�t is lelhette volna a tavaszi naps�t�sben. �tv�gott egy �rnyas �sv�nyen, padok �s f�k k�z�tt, r� sem pillantva senkire.

- Maga hogy ker�l ide? – mordult ut�na valaki. Hermione megtorpant, azt�n visszan�zett a v�lla f�l�tt. Az egyik padon Perselus Piton �cs�rg�tt, sz�nalmas �lt�z�k�ben, �s ismerõsen s�padt von�sokkal.

- Maga hogy ker�l ide? Merlinre… - vigyorodott el Hermione. – A fekete jobban �ll �nnek…

- Fogja be a sz�j�t, Granger!

- Fogja be maga! – vont v�llat a l�ny. – L�tom, gondjai vannak az �nkontrollal. Tetszik a csatos kab�tja…

- Nyugodjon meg, van a maga m�ret�ben is. L�ttam, ahogy beler�gott a kuk�ba… Hogy ker�l ide?

- Mi k�ze hozz�?! – ki�ltott fel a volt griffend�les. – �gy sem maradok itt… - f�jtatott. Tov�bbment volna, de be kellett l�tnia, hogy nem volt k�l�n�sebb c�lja az eszeveszett rohan�s�val. Vett n�h�ny m�ly levegõt, azt�n le�lt Piton mell�.

- Ki mondta, hogy le�lhet mell�m?!

- Ki mondta, hogy nem �lhetek le maga mell�? Maga sem mondta.

- De gondoltam!

- A fen�ket!

- Ne ideges�tsen, Granger!

- Mi�rt? Mit tud tenni ebben a kab�tk�ban? – nevetett Hermione, majd k�nyelmesen h�tradõlt a padon. Piton kiss� k�zelebb h�z�dott a l�nyhoz. Nem akart kiab�lni, vagy hangosan sz�lni hozz�, nehogy m�sok meghallj�k.

- Cseppet sem ijeszti meg a t�ny, hogy egyed�l rajtam van ilyen kab�tka a betegek k�z�l? Ha logikusan tudna gondolkodni, amit nyilv�nval�an nem tud, akkor �sszerakhatn� a megfelelõ inform�ci�kat, �s r�j�hetne, hogy velem nem �rdemes j�tszadoznia…

- Cseppet sem ijeszti meg a t�ny, hogy most �rkeztem, �s m�g nem l�tott Rehabos orvos, aki r�m adhatn� ezt az izgalmas ruhadarabot? Gondoljon csak bele… Addig teljesen szabadon, �s korl�tlanul gar�zd�lkodhatok ebben az �tkozott kertben – villant meg Hermione szeme. – Fogalmuk sincs, hogy milyen vagyok val�j�ban…

- Granger, csak nem az õr�let csillog a tekintet�ben? – fordult eg�szen a l�ny fel� Piton. Kezdte ideges�teni a volt di�kja. Lett volna egy-k�t �tlete, hogyan hallgattassa el, de egyikhez sem volt szabad a keze.

- Szerintem nem csak az eny�mben csillog – jegyezte meg Hermione, majd m�g k�zelebb h�z�dott a f�rfihoz, szinte �sszepr�selõd�tt a combjuk a padon. – Mi�rt hozt�k be?

- Eszem �g�ban sincs elmondani.

- F�ggõs�ggel, ez nyilv�nval�… De vajon milyen gyeng�je lehet Perselus Pitonnak? A b�jitalf�gg�s t�l nyilv�nval� lenne, de Perselus Piton nem lehet ennyire egy�rtelmû; a drogf�gg�s t�l… muglis… Tal�n �ppen szexf�ggõ az �r? – nevetett fel Hermione, azt�n hirtelen �tlettõl vez�relve r��lt Piton combj�ra.

A f�rfi megd�bbenve r�ntotta h�tra a fej�t.

- Mi az �rd�g�t mûvel, Granger! Utas�tom, hogy halad�ktalanul sz�lljon le r�lam! Azonnal! – h�zta �ssze a szem�ld�k�t. Hermione azonban vid�man cir�gatni kezdte a volt tan�ra tark�j�t. Piton gerinc�n kellemes borzong�s szaladt v�gig. – Nem akarom m�g egyszer mondani, Granger!

- Pedig sz�ks�ges lesz, uram… �reztem, ahogy beleborzong egyetlen �rint�sembe is… azt hiszem, megtal�ltam a gyenge pontj�t – kuncogott a l�ny, azt�n m�g elõr�bb cs�szott a f�rfi combj�n. Szel�den kisimogatta Piton nyak�b�l a haj�t, majd ingerl�sk�ppen beles�hajtott, �s cs�kolt a nyak�ba. Perselus halkan felny�g�tt, kiss� oldalra hajtotta a fej�t, hogy Granger m�g egyszer �tl�pje azt a hat�rt, ami ut�n meg fogja �lni, ha egyszer levett�k r�la a k�nyszerzubbonyt. Nem gyenges�gbõl akarta, hogy ism�t megcs�kolja a l�ny, hanem csak az �rz�s miatt… Csak a pillanat heve hajtotta.

Hermione �szrevette, hogy Piton megadta mag�t, �s felk�n�lja a nyak�t, amit õ ki is haszn�lt, �jra �s �jra megcs�kolta, gyeng�den harapd�lni kezdte a f�rfi s�patag nyakbõr�t.

- Meg foglak �lni ez�rt – morogta rekedten Piton, szimpl�n tegez�sre v�ltva.

- Persze…

- Nem szexf�gg�ssel hoztak be…

- Dehogynem…

- Ann�l sokkal nagyobb �nuralmam van… volt…

- Gondolom…

- Te mi�rt ker�lt�l be? – k�rdezte halkan, k�t ny�g�s k�zben a f�rfi. Hermione mosolyogva t�rk�pezte fel Piton csatokkal d�sz�tett h�ta �v�t, k�zben m�lyen elvesztek a m�sik ragyog� szem�ben.

- M�ni�s depresszi�val, legal�bbis a sz�leim szerint… a mugli gy�gyszerek semmit sem �rnek a maximalizmusom ellen…

- Pedig m�r kezdtem rem�nykedni, hogy te vagy szexf�ggõ – vigyorodott el Piton.

- �rzem a szavak k�z�tt megb�v� õszintes�get – h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t Hermione. Ism�telten Piton haj�t �s tark�j�t kezdte babr�lni, szorosan a f�rfira simult. Egy�rtelmû jel�t �rezte az alatta �lõ vonzalm�nak.

- Szerintem konkr�tan valami m�st �rzel… tal�n a vesztedet, Granger…

- Volt idõ, am�g rem�nykedtem a vesztemben, igen, elismerem – s�hajtott a l�ny. – De te mit keresel itt?

- �n? Semmit sem keresek…

- Akkor m�shogyan fogalmazok. Mi�rt hoztak be?

- Az csak egy f�lre�rt�s volt… Egy b�jitalk�s�rlet cs�fos v�geredm�nye.

- �rtem, �s hogyan ker�lt r�d ez a kab�tka?

- Gyûl�l�m, ha elk�b�tanak…

- �n azt szeretem… Legal�bb nem kell gondolkodnom…

- Pedig itt ez a szlogen… Gondolkodj el az �letedrõl… - morgott Piton, majd k�zelebb hajolt a l�nyhoz. Szerette volna megcs�kolni Granger sz�j�t, Hermione azonban �szrevette, hogy k�t �pol� k�zeledik fel�j�k, ez�rt lesz�llt a f�rfir�l.

A s�t�tk�k k�penyt viselõ f�rfiak elk�pedve b�mult�k meg a jelenetet, hogy Piton �s Granger egyazon padon �lnek, egym�ssal kac�rkodnak, majd mikor k�zelebb �rnek, �gy rebbennek sz�t, mint a megzavart szerelmesek. A magasabb, k�pc�s �pol� ellenõrizte Piton k�nyszerzubbony�nak csatjait.

- Micsoda egym�sra tal�l�s szemtan�i lehett�nk – mosolygott a bajsza al�.

- Semmi k�z�k hozz� – mordult fel Hermione. Piton csak unottan megvonta a v�ll�t, azt�n maga el� kezdett b�mulni. Nem akart �jabb �sszetûz�sbe keveredni sem az �pol�kkal, sem a gy�gy�t�kkal, mert akkor m�g tov�bb k�nyszer�lne k�nyszerzubbonyt viselni. Ugyanis a sz�v�lt�st�l most egyir�ny� �t vezetne az �tkoz�d�sig, ha feld�h�tik a hozz� nem �rtõ seg�tõk.

Az alacsonyabb �pol� a l�nyt kezdte vizslatni.

- Maga az �j l�ny, igaz? Hermione Granger? �gy hallottam, n�h�ny h�tig �lvezni fogja a vend�gszeretet�nket…

- Az kiz�rt. Nekem semmi bajom, teh�t hazamegyek. A saj�t felelõss�gemre t�vozom.

- Ez nem azaz int�zet, ahonnan ki lehet s�t�lni egy ilyen nyilatkozattal a h�na alatt, kisasszony – mosolygott g�nyosan a k�k k�penyes.

- Nem szeretne meggy�gyulni? – k�rdezte a k�tm�teres �pol�.

- Nem vagyok beteg…

- Ki d�nt�tte fel azt a szemetest? – n�zett k�r�l az alacsonyabbik f�rfi, mik�zben betegeket figyelte meg. H�rom nõ vir�got szedett, k�t f�rfi sakkozott a teraszon, egy kisebb csoport pedig a sz�kõk�t k�r�l s�t�lgatott.

- Õ volt – b�k�tt Piton a fej�vel Hermion�ra vigyorogva.

- Val�ban? – h�kkent meg az �pol�.

- Egyeseknek f�j az �nkontroll – jegyezte meg a fekete, hossz� haj� f�rfi.

- Mond� az �r a k�nyszerzubbonyban – vigyorgott Hermione v�llat vonva. – Besz�lni szeretn�k anyu�kkal. Itt vannak m�g?

- M�r elmentek.

- �s engem itt hagytak?! Ennyi idi�ta k�z�tt? Ezt nem hiszem el! Azonnal besz�lni szeretn�k a sz�leimmel! �n nem fogok itt maradni!

- A hiszt�ri�val csak bosszantod õket – morogta Piton. – �s engem is…

- Ez nem hiszt�ria! Egyszerûen itt lettem hagyva, mint egy csomag? Semmi okom itt lenni, �n eg�szs�ges vagyok, nincsenek f�jdalmaim, nincsenek ideges�tõ rigoly�im… Legal�bb a fõorvossal engedjenek besz�lni! Majd �n meggyõz�m! A Szent Mung� elsõ medim�gus�t is meggyõztem a m�ltkor, hogy semmi bajom! Haza is engedett…

- De �gy tûnik, a kisasszony visszaesett, azt�n egybõl ideutalta a fõorvos…

- Nehogy kiengedj�k ezt a besti�t, vesz�lyesebb ak�rkin�l – morogta Piton maga el� f�lig vid�man.

- Perselus, egy �ra m�lva kezdõdik az elsõ k�z�s foglalkoz�s, mit gondol, r�szt venne rajta?

- Ink�bb a hal�l! �n nem vagyok k�v�ncsi m�sok sz�nalmas gondjaira… Ink�bb itt maradok, �s �lvezem a szabad levegõt.

- Az biztos, hogy komfortosabb itt, mint az Azkabanban – jegyezte meg az alacsonyabbik k�penyes, mire Piton szeme gyilkosan a f�rfira villant. Hermione elvigyorodott, azt�n j�kedvûen elindult a bej�rat fel�.

- Most meg hova megy, Miss Granger? – indult ut�na a magas �pol�.

- Megkeresem a fõorvost. Nekem erre nincs sz�ks�gem. Este m�r otthon leszek…

Este Hermione Granger az elsõ emeleti, hetes szob�ban d�h�ng�tt. Nem engedt�k haza, tov�bb� k�telezõv� tett�k neki az �sszes k�z�s foglalkoz�st, heti h�romszor k�t �ra priv�t konzult�ci�t a fõorvossal. Csak az�rt, mert egy kicsit labilisnak tal�lt�k a lelkivil�g�t. Nevets�ges…

A vacsor�n�l �jra tal�lkozott Perselus Pitonnal, aki egy narancss�rga sz�nû, mûanyag t�lc�ra v�logatott mag�nak ennival�t a sv�dasztal finoms�gaib�l. A f�rfi mor�zus hangulatban v�lasztott ki egy kisebb kugl�fdarabot, amit t�lc�j�ra dobott. Ugyanolyan k�z�nnyel dobta r� a poh�r te�t, aminek a fele a kugl�fra loccsant. Amikor v�gigsuhant a betegek k�z�tt, azok elhallgattak, �s v�dl�n b�multak r�. Mindenki megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, �s t�rt vissza a vacsor�j�hoz, amikor Piton egy sz�lsõ, �res asztalhoz �lt. Nem akartak vele besz�lgetni, nem akart�k felbosszantani.

Hermione nem vett mag�hoz t�lc�t, csak fogta a szõlõs kos�rk�t, �s elvette a sv�dasztalr�l. Hal�los mosollyal s�t�lt el a halkan besz�lgetõk k�z�tt, meg sem �llt Piton asztal�ig. Hagyta, hogy megb�mulj�k, hiszen õ volt a leg�jabb �poland� a t�bbi k�z�tt. Elõzõleg gondosan megf�s�lte, �s kontyba csavarta rakonc�tlan tincseit, kifog�stalanra igaz�totta mag�n a h�l�inget, �s a k�nt�st; hogy a fõorvost ezzel is meg tudja gyõzni testi-lelki �ps�g�rõl. Amely mûvelet sajnos dug�ba dõlt.

- Le�lhetek? – k�rdezte hangosan Pitont�l. A f�rfi h�mm�gve b�k�tt fej�vel a szemben l�võ sz�k fel�. Amikor Hermione csikorgatva kih�zta a sz�k�t, �s lev�g�dott a volt tan�r�val szembe, az egyik asztaln�l felmordultak az emberek. – A bar�taidnak nem tetszem – jegyezte meg a l�ny, azt�n elkezdte leszemezni a szõlõt. Egyes�vel, r��rõsen �zlelgette meg a hatalmas, l�d�s szemeket.

- Ezek nem a bar�taim – morogta Piton halkan, majd belekortyolt a te�j�ba. – Egy�bk�nt nem m�shol kellene ideges�tened a k�rnyezetedet?

- Marasztaltak – s�hajtotta Hermione.

- Meddig?

- T�l sok�ig.

- K�z�s programok?

- K�telezõ jelleggel…

- Helyes… Legal�bb lesz kin nevetnem v�gre – jegyezte meg Piton.

- A t�bbieken nem tudsz? Pedig van k�zt�k n�h�ny �g�retes tehets�g… - kezdte vizslatni a l�ny a m�sik asztaln�l �lõket.

- Nem b�rj�k a kritik�t – morgott a f�rfi, azt�n megd�rzs�lgette a csukl�it.

- Milyen �rz�s csatos kab�t n�lk�l, szabadon �lni? – kapott be egy �jabb szõlõszemet Hermione.

- Csak f�l napra adt�k r�m… �gy gondolj�k, tal�n m�gsem teszek k�rt senkiben…

- J�l gondolj�k az okos doktor urak?

- Nem vagyok benne biztos. Van itt valaki, aki k�l�n�sk�ppen hat�ssal van r�m. Felsz�kik tõle a v�rnyom�som, izgalmas gondolataim t�madnak, �s egy kis�rd�g azt suttogja a f�lembe, hogy tegyem meg… jobb lesz ut�na…

- A kis�rd�g�k n�ha f�lrevezetik az embert – kuncogott Hermione.

- Engem ink�bb az a n�h�ny �v riaszt el az Azkabanban, amit Hermione Granger megfojt�s��rt kapn�k… Hogyan gondoltad, hogy az �lembe �lsz, Granger?! Mindenki l�tott minket! Mindenki r�lunk kezdett pletyk�lni! Teljesen megõr�lt�l, igaz?! Meg is �rtem, ami�rt bez�rtak!

- Mintha sz�m�tana, mi t�rt�nt a parkban – vont v�llat Hermione. – Az csak egy j�t�k volt.

- Velem nem szoktak j�tszani!

- H�t akkor megvolt az elsõ, uram… - kapott be m�g egy szem szõlõt a l�ny, majd hangosan elropogtatta. �rezte, hogy elnehez�l a feje, �s n�ha kihagynak a gondolatai.

- Beadtak valamit?

- Igen… valami nyugtat�-altat�t… el�gg� bosszant a dolog… nem az ilyen l�r�g�sokat szoktam meg – s�hajtott Hermione, majd az asztalra t�masztotta a fej�t.

- �n h�rom h�tig maradok – jegyezte meg Piton halkan.

- �n is… Ha ilyen szerencs�tlen�l fog eltelni, mint ez a mai nap, �n biztosan beleõr�l�k… �s szabadjegyet kapok a viccoszt�lyra…

- T�nyleg el�g szerencs�tlen nap volt ez.

- De az�rt voltak kellemes pillanatai… - suttogta Hermione, azt�n az asztalra koppant a feje, mert elnyomta az �lom. Az egyik �pol� a l�ny mell� bûv�lt egy hord�gyat, r�fektette, azt�n kilebegtette a var�zsp�lc�j�val a helyis�gbõl.

Piton nem �rtette, hogyan gy�gyszerezhettek be annyira valakit, hogy m�g vacsora k�zben ki�sse. Nyilv�n biztosra akartak menni a medim�gusok, hogy az illetõ a saj�t �gy�ban t�ltse az �jszak�t. Halv�nyan elmosolyodott, azt�n beleny�lt a szõlõs kos�rk�ba, �s megevett n�h�ny szem szõlõt. Mind�ssze k�t kellemes pillanatot tudott felsorolni a napi t�rt�n�sek k�z�l, amikor levett�k r�la a k�nyszerzubbonyt, �s kiny�jt�zkodhatott… valamint amikor Granger az �l�ben �lt, �s a nyak�t harapd�lta. Maga sem �rtette, mi�rt esett neki olyan j�l.

Perselus Piton m�snap reggel a szok�sosn�l sokkal jobb kedvvel �bredt. Amikor az �pol� az �gya mell�, az asztalk�ra tette a reggelij�t, m�g egy v�letlen „k�sz�n�m�t” is kiejtett a sz�j�n. Prec�zen meghat�rozott �trendet kellett volna k�vetnie, hiszen az utols� b�jitalm�rgez�se ut�n a belsõ szervei m�g nem voltak t�k�letesen �s marad�ktalanul �pek. Finomcs�ra-k�s�t, �s egy �jabb adag gy�gyte�t kapott, aminek m�r az illat�t�l is a L�ngnyelv Whiskey jutott az esz�be. Att�l legal�bb boldog lenne, �s n�mileg el tudn� nyomni a r�t�rõ �rz�seket – de ez a tea semmire sem volt j�, csak fokozta benne a v�gyakat, minimum egy L�ngnyelv ut�n…

Hermione Granger fejf�j�ssal k�zdve, k�b�n �lt fel az �gy�n. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Csak rem�nykedett benne, hogy nem egy �jabb ismeretlen pasas lak�s�n. Ahogy �sszerakta az elõzõ nap darabokra hullott r�szeit, nagy nehezen r�j�tt, hogy a sz�lei a Rehabon hagyt�k, hogy az orvosok megpr�b�lj�k �sszefoltozni a lelk�t. F�radtan dõlt vissza a p�rn�k k�z�, nem volt ereje kik�sz�l�dni a takar� al�l. Am�g fekszik, am�g elb�jik m�sok elõl, addig senki �s semmi nem b�nthatja.

Ha nem ilyen szerencs�tlen�l telnek el a h�napok �s a m�lt �vek, akkor most nem volna semmi gond. Akkor nem volna olyan neh�z minden reggel kim�szni az �gyb�l. Akkor k�nnyebb volna, hiszen van m�g rem�ny. Harry Potter �rdeme, hogy minden reggel �jra felkel a nap a mugliknak �s a mugli sz�rmaz�s�aknak.

A h�bor� v�get �rt, Voldemort meghalt. M�r el�g r�gen t�rt�nt, m�gis olyan, mintha a m�lt h�ten zajlott volna a nagy csata… Harry Potter is meghalt, Hermione legnagyobb sz�vf�jdalm�ra. De a b�lcsek azt mondj�k, hogy a soha be nem teljes�lõ �lmok maradnak a legszebb �lmok – Hermione ezzel pr�b�lta megmenteni mag�t. �s k�l�nben is… �gy sem lehetett volna k�z�tt�k semmi, Harry Ginnyt szerette.

Amikor az �pol� benyitott a szob�j�ba, �s a l�nynak adta a reggelit, csak k�nyszeredetten tudott mosolyogni. Nem akart m�st, csak visszas�ppedni a tudatlan alv�s �llapot�ba. De a seg�tõ szel�den beletukm�lta a reggelit, azt�n a d�lelõtti k�z�s foglalkoz�sra k�s�rte a l�nyt.

A sz�kek k�rbe voltak rendezve a helyis�gben. A tizen�t helybõl m�r csak egyet nem foglaltak el. Hermione elh�zta a sz�j�t, azt�n le�lt, �s pr�b�lt beolvadni a t�bbiek k�z�.

- �r�l�k, hogy meg�rkezett, Miss Granger – biccentett vid�man a foglalkoz�st vezetõ javasasszony. K�z�pkor�, piros pozsg�s arc�, termetes asszony volt. Halv�nyz�ld k�penyt viselt, ezzel kitûnt mind az �poltak, mind az �pol�k k�z�l.

Hermione csak morrant egyet, de nem k�v�nta jobban lereag�lni a dolgot. Szem�vel Pitont kereste, aki tõle balra, a harmadik sz�ken �lt. Szemmel l�that�an õ sem volt a legbesz�desebb kedv�ben. Hermion�t n�zte, �s akarva-akaratlan a l�ny szem�n kereszt�l az �rz�seibe l�tott. Igyekezett nem haszn�lni a legilimentori k�pess�geit, m�gis annyira r�hangol�dott Granger lelk�re, hogy pillanatok alatt v�gig�lte, amik kibor�tott�k �s a mostani helyzet�be sodort�k a volt griffend�lest. L�tta �s �rezte mindazt a f�jdalmat, amelyek gy�t�rt�k a volt di�kj�t. F�lelmeiben a saj�t f�lelmeire ismert.

Amikor Hermione elkapta a tekintet�t a f�rfir�l, elmosolyodott, majd a t�bbieket kezdte figyelni. �szre sem vette, hogy valaki ellopta a titkait.

- A d�lelõtti foglalkoz�son besz�lgetni fogunk az ittl�t�nk val�s okair�l – sz�lalt meg a javasasszony. - Sz�pen, sorban haladunk, �s mindenki, egyes�vel elmondhatja, amit sz�ks�gesnek tart, rendben? Mi�rt ker�lt ide, mi�ta van itt, mit v�r a rehabilit�ci�j�t�l, hogyan szeretn� helyre�ll�tani az �let�t, mennyit v�ltozott, �s mit �rt el az utols� besz�lget�s�nk �ta? Arra k�rek mindenkit, hogy feledve a tegnap d�lut�ni incidenst, amely t�z�t Perselus Piton sz�totta, ne v�gjon a besz�lõ szavaiba, ne k�telkedjen, ne kritiz�ljon, hanem v�rja ki a sor�t, �s akkor sz�laljon fel. Lehetõleg akkor is a saj�t t�rt�net�t mes�lje, ne a t�bbit komment�lja… Ki szeretn� kezdeni?

A k�t�r�s foglalkoz�st k�vetõen k�sz �lvezet volt kiszabadulni a terembõl, �s kimenni a kertbe. Hermione lelkileg kifacsarva t�molygott el az elsõ padig, ahova �gy huppant le, mintha eg�sz nap rohang�lt volna. H�rom mondatot mes�lt mag�r�l, a t�bbit nem tartotta sz�ks�gesnek. J�tt�nek val�s okair�l m�lyen hallgatott, nem tartotta m�lt�nak r� a t�rsas�got, hogy beavassa õket �let�nek t�rt�net�be. Viszont v�gighallgatni m�sok keserg�s�t, �s sir�nkoz�s�t is ugyanolyan f�raszt�, l�lekpr�b�l� feladatnak bizonyult, mint mes�lni a lelki nyomor�s�gr�l, �s az ilyen-olyan f�ggõs�gek elõzm�nyeirõl.

Piton kettõt sem sz�lt a l�nyhoz, csak le�lt mell�, lehunyta a szem�t, �s s�tette mag�t a d�lelõtti naps�t�sben. Egy idõ ut�n megunta a napoz�st.

- Keress�nk egy �rny�kosabb padot – n�zett a volt di�kj�ra, aki s�hajtva b�lintott. A f�rfi fel�llt, �s elindult a f�k k�z�, Hermione halv�ny mosollyal a sz�ja szeglet�ben k�vette.

- Mit akarsz tõlem tulajdonk�ppen? – k�rdezte halkan Pitont�l.

- Tulajdonk�ppen semmit… Mert?

- Csak k�rdeztem.

- Akkor csak mondom.

- J�l van.

- J�l van – vont v�llat Piton, majd le�lt egy fa al� bûv�lt padra. A kellemes f�l�rny�k �s a t�bbiektõl val� t�vols�g visszahozta mindkettej�k �letkedv�t. – �nellentmond�s, hogy Hermione Granger hallgat.

- Nagyon k�sz�n�m. Hermione Granger egy val�s�gos paradoxon, igaz?

- Csak elgondolkodtat a csendess�ged.

- Lef�rasztottak a bent hallott sir�mok. „Jaj, elvesz�tettem a munk�mat, kir�gott az asszony, az�rt kezdtem inni… Ha leteszem a S�rk�nykonyakot, visszakapom a nõt…” Sz�nalmas… Nem hiszem el, hogy itt kell elkoptatnom a lelkemet…

- Ez�rt nem besz�lsz vel�k?

- Mirõl besz�ljek? Ezeket csak saj�t maguk �rdekli… Nem tudnak uralkodni magukon… Mondjuk, �ltal�ban az kiab�l leghangosabban, akinek a h�za �g… Egy�bk�nt te meg sem sz�lalt�l a foglalkoz�son…

- �n tegnap mindent elmondtam, amit fontosnak tartottam. Ha b�k�n hagynak, akkor nem csin�lok nekik gondot – morogta Piton halkan.

- Lehet, hogy nekem is �gy kellene j�tszanom…

- Vagy csak a bizalmadba kellene avatnod az egyik gy�gy�t�t, �s elmondani neki mindent, ami nyomaszt. Fiatal vagy, biztosan van megold�s a probl�m�dra.

- Nekem el�g, ha fel�rnak valami k�zepesen erõs nyugtat�t, �s megold�dnak a gondjaim, k�sz�n�m. Ha tudok aludni, az m�r bõven el�g…

- Te tudod.

- Tegnap izgalmasabb volt�l – s�hajtotta Hermione. – Tal�n a kab�tod miatt…

- Ha nincs rajtam, nem vagyok el�g izgalmas? T�z �vvel ezelõtt bezzeg f�lt�l tõlem.

- K�t �ve is f�ltem… Nem tudom, mi �t�tt bel�m tegnap – nevetett fel a l�ny. – Tal�n lassan elveszik a gy�gyszerek �s a fõzetek az agyamat… Eln�z�st k�rjek a viselked�sem�rt?

- Mivel r�k�rdezt�l, te magad nem tartod annyira k�nosnak, hogy eln�z�st k�rj. Ha az �n v�lem�nyemre vagy k�v�ncsi, akkor nincs mit mondanom. Nem fogom kiadni a titkaimat.

Hermione elmosolyodott, azt�n kicsit k�zelebb csusszant a f�rfihoz. A padhoz k�zeli �sv�nyen ketten s�t�ltak, �s a l�ny nem szerette volna, ha meghallj�k, amit Pitonnak akart mondani.

- Teh�t titok, hogy neked tetszett, ami tegnap t�rt�nt?

- Igen.

- �rtem. Akkor nem fogom elmondani senkinek… - kuncogott halkan Hermione. Piton ut�nan�zett az �sv�nyen s�t�l�knak, azt�n elkapta a l�ny tark�j�t, �s lecsapott a sz�j�ra. A tegnapi szenved�ly �gett az ajk�n, ugyanazt a cs�kot akarta visszaadni Grangernek, ami õt is megingatta az �let �rtelmetlens�g�be vetett hit�t.

Hermione felny�g�tt Perselus cs�kj�t�l, megad�an nyitotta ajk�t, hogy visszacs�kolhasson. Hosszan �s kedvtelve feledkeztek egym�sba, m�g el nem fogyott a levegõj�k.

- H�t ez? Ez… mi volt? – k�rdezte pihegve a volt griffend�les.

- Ez egy cs�k volt, Granger. Azt hittem, r�j�tt�l.

- Igen, r�j�ttem. De mi�rt kaptam?

- K�t �rtelmes magyar�zatot tudok r� adni, azt fogadod el, amelyik neked szimpatikus…

- Rendben, hallgatlak – mosolygott a l�ny.

- Olyan erõs gy�gyszereket kapok, hogy szinte fel�rnek egy agymos�ssal, �s nem vagyok tiszt�ban a tetteim k�vetkezm�nyeivel; vagy egyszerûen folytatni akartam a tegnapi… fogalmazzunk �gy… eszmecser�nket – somolygott Piton.

- �n ink�bb az agymos� gy�gyszerekre voksoln�k, az testhez �ll�bb magyar�zatnak tûnik a te sz�db�l – kuncogott Hermione. Maga sem �rtette, hogyan k�pes ilyen kellemesen elciv�dni a valaha gyûl�lt, �s rettegett Perselus Pitonnal. R�vid percek alatt olyann� v�lt, mint egy sz�vets�ges. Perselus Piton, mint egy lelki t�masz, vagy valami hasonl�. Tal�n t�nyleg a gy�gyszerek ford�thatt�k ki ennyire a szem�lyis�g�ket…

- Sejtettem, hogy �gy gondolod, Granger.

- Magamt�l nem gondoltam volna �gy… nem ismerlek.

- Az nem baj. Nem vagyok j� ember. Sosem voltam.

- A j� emberek �ltal�ban t�megemberek. K�z�pszerû �lmokkal, unalmas �lettel.

- Bezzeg akik a Rehabon tal�lkoznak… azok nem k�z�pszerûek �s unalmasak…

- J�l mondja, uram – nevetett Hermione, majd egykori griffend�les m�dj�ra megigaz�totta a nem l�tezõ nyakkendõj�t.

- Ezt ne, Granger… Nem akarok a roxfortos idõk�n r�g�dni.

- �rtem, rendben… Nekem azok voltak a legjobb �veim.

- Nekem sosem voltak „legjobb �veim”…

- De tal�n m�g lehetnek…

- Fel akarsz csig�zni, vagy el akarsz kedvetlen�teni?

- Valahol a kettõ k�z�tt.

- Remek – morgott Piton, azt�n �jabb cs�kban forrt �ssze Grangerrel.

Legjobb �vekrõl egyelõre nem, de n�h�ny kellemes percrõl, vagy napr�l m�r volt b�tors�ga �lmodni. Kezdetnek h�rom h�t megtette volna, hogy kicsit megismerj�k egym�st. Azt�n majd alakul a dolog. Nem v�rt sokat a l�nyt�l, egyelõre annyi el�g volt, hogy besz�lgessenek, �s egy�tt �tv�szelj�k a Rehabos idõszakot. Nem akarta egyes egyed�l v�gigcsin�lni, �s l�tszott a l�nyon, hogy õ sem volna r� k�pes a f�rfi n�lk�l.

Az sem zavarta, hogy egy volt tan�tv�nya, egy r�gi griffend�les az, akivel kapcsolatban sz�p rem�nyeket t�pl�l. Egyszerûen nem akart egyed�l lenni, sz�ks�ge volt valakire, akivel zs�rt�lõdhet, akihez sz�lhat, �s aki �les esz�vel, nyelv�vel visszav�g a f�rfinak. Kezdetnek ennyi el�g, azt�n… Vagy egy�tt leszoknak az �letundorr�l, �s r�szoknak egym�sra, vagy nem… majd alakul a dolog.

By: angel8