Lassan el�r�nk t�rt�net�nk v�g�hez... Mi t�rt�nt Pitonnal? M�g nem v�lik teljesen vil�goss�, de a k�p tisztul...

***

Piton az izgalomt�l szinte remegett, sosem hitte volna, hogy m�g egyszer k�pes lesz �gy �rezni. Milyen gy�ny�r� este, �s milyen sz�ps�ges az a l�ny, akit v�r. Fel�bredt sz�v�ben a rem�ny  - amit m�r r�g eltemetett mag�ban  -, hogy tal�n m�g lehet boldog.

Ahogy ott �llt a j�gszobor takar�s�ban, Perselus egyszerre �gy �rezte, hogy l�bai kiesnek al�la, hogy nem tud �llni. Megpr�b�lt megkapaszkodni az angyal talapzat�ban, de a vil�g egyre t�volabb ker�lt t�le. A f�ldre zuhant, s k�ptelen volt t�bb� felkelni.

Nem sokkal k�s�bb, hangot hallott. Egy l�ny hangj�t a t�volb�l. V�laszolni akart, de nem tudott, fel akart kelni, �rezni Selen�t, de nem ment. Csak h�zta lefel� a s�t�ts�g, m�g v�g�l teljesen elmer�lt benne...

A tan�r csak lassan t�rt mag�hoz. Az �bred�s�rt meg kellett k�zdenie. Szemh�j�t �loms�ly�nak �rezte, csak hosszas pr�b�lkoz�s ut�n siker�lt kinyitnia a szemeit.

El�sz�r azt hitte, a gyeng�lked�n van, bizony�ra odavitt�k �jul�sa ut�n. De ahogy lassan visszat�rt test�be az �let, �gy tudatosult benne, hogy a hely ahol van, biztosan nem a gyeng�lked�. Perselus �vatosan oldalra ford�totta a fej�t, �gy annyi bizonyoss� v�lt, hogy a f�ld�n fekszik. Szem�vel a falakat p�szt�zta, azokon f�klya f�nye t�ncolt, halv�ny dereng�sbe vonva a helyis�get. Ismer�s a hely. Piton tov�bb n�zel�d�tt. Egy t�r�tt �vegcse a f�ld�n, nem messze t�le. Tekintet�t feljebb emelte, s az asztal, a j�l ismert asztala ott magasodott alig p�r m�terre t�le.

Alighogy megpillantotta az ismer�s t�rgyat, egyszeriben nevets�gess� v�lt el�bbi bizonytalans�ga, amelyben k�ptelen volt meg�llap�tani, hol is van val�j�ban.

Rendben, saj�t irod�j�nak padl�j�n fekszik. De hogy ker�lt ide? Mi t�rt�nt?

Piton lassan felt�p�szkodott a f�ldr�l, s hirtelen mozdulattal karossz�k�be huppant. Gyeng�nek �s v�gtelen�l f�radtnak �rezte mag�t. Ennek ellen�re csak zakatolt az agya.

Az els� gondolata Selena Trelawney volt. Igen. Vele tal�lkozott volna... De hol is? B�l volt. Igen. �s T�ncoltak. Biztosan t�ncoltak. Majd tal�lk�t besz�ltek meg az angyalszoborhoz...

Egyszer�en nem �llt �ssze a k�p. Ha � az angyal j�gszoborn�l v�rta Selen�t, akkor hogy ker�lt � a saj�t szob�j�ba? Tal�n valami�rt ide kellett j�nnie? Itt felejtett valamit? Egy�ltal�n mennyi id� telt el �gy, hogy � a padl�n fek�dt...?

A v�rakoz�s �s a pinceterembe jut�s k�z�tti id� teljesen kiesett, b�rmennyit is t�prengett, nem tal�lta a helyes megold�st.

Piton fel akart �llni a fotelb�l, ki akarta der�teni, hogy mi t�rt�nt vele, nem volt �rtelme tov�bb t�rnie a fej�t. Azonban ak�rhogyan pr�b�lkozott, nem siker�lt talpra �llni, vagy ha m�gis, az elhatalmasod� remeg�s a l�bain arra figyelmeztette a professzort, hogy jobb lesz kicsit pihennie. Ahogy elernyedt, teste azon nyomban reag�lt. Szinte pillanatok alatt m�ly �lomba mer�lt.

�r�k m�lva kopogtat�s zaj�ra �bredt a b�jitaltan�r.

- Piton professzor... professzor, benn van? - Piton m�r k�ldte volna melegebb �ghajlatra a botort, aki megzavarta, de abban a pillanatban tudatosult, hogy ki� az a hang, amely �pp sz�l�tgatja �t.

Szinte rep�lt az ajt�ig...

- Professzor? - hallatszott egy utols� b�tortalan, felad� kopogtat�s. Az ajt� ny�lt, �pp id�ben mert a l�togat� m�r elhagyni k�sz�lt a pincefolyos�t.

- Hermione... - Piton megk�v�lten meredt az el�tte �ll� l�nyra. Nem hitt a szem�nek, az �rz�keinek. Az nem lehet, hogy Hermione Granger �ll el�tte!

- Professzor, a b�ntet�munk�ra j�ttem, azt mondta nyolcra �rjek ide. - A griffend�les felett�bb zavarba ejt�nek �rezte Piton d�bbent, �that� tekintet�t. Egy�bk�nt is �sszerezzent, ha a tan�r hozz�sz�lt, vagy rosszall� szemekkel vizsg�lta, de ez mindenn�l borzalmasabb volt.

Piton fej�ben egyre csak kavarogtak a gondolatok, azt hitte, menten meg�r�l... hiszen k�ptelens�g, hogy Hermione... Hacsak!

A professzor ezer �vnek t�n�, hossz� percek ut�n megsz�lalt.

- Miss Granger, milyen h�nap van?

- Tess�k? - Hermione eddig cip�je orr�t tanulm�nyozta ser�nyen, �gy a k�rd�s nem csak lehetetlens�ge miatt �rte v�ratlanul.

- M�rcius. Tudja... - Piton �rezte, hogy a l�ny gyanakszik.

- Tudom. �s hogy van Ginevra? - f�zte tov�bb a sz�t a tan�r.

- Ginny Weasleyre gondol, uram? �gy tudom, j�l van, �pp �tv�ltoz�stanra tanul. - Piton zavaros szeme lassan kitisztult, Hermione most m�r r�gi, ellenszenves, de egyben inspir�l� erej� tan�r�t l�tta maga el�tt.

- Piton professzor, �n nem akarom... sz�val... mi lesz a b�ntet�munk�val?

- Tudja mit, Granger? Ez�ttal eltekintek a b�ntet�st�l. Ki tudja, tal�n most ebb�l tanul! - S ezzel Piton, Hermion�ra csapta szob�j�nak ajtaj�t.