„A francia esszéíró, Michel de Montaigne egyszer azt mondta: "Úgy vélem nagyobb barbárság élve felfalni egy embert, mint holtan" - Mily bölcsesség…
A befolyásolható gyereknek azt tanítják, hogy a világban vannak jó fiúk és rossz fiúk. Mindig jobban csíptem a rossz fiúkat. A Sebhelyesarcú vagányabb, mint Superman. A romlottság pszichológiája vonzóbb volt manicheus képzeletemnek, mint a jóindulat portréja. Igazság szerint a jó és a rossz nem is annyira abszolút…”
Nobel son (Váltság-Nobel-díj - Barkley Michaelson)
Elhagytalak; ha letépem még egy szirmodat, megöl a bűntudat.
Reményem azonban még mindig él, Kedves
Ma eldöntöttem, nem mondok le rólad soha.
Inkább átkozzon százfelé az, akit nem nevezünk nevén;
Orkán dúl legbelül, gonosz nem nyerhet diadalt lelkem terén.
Nevemet adom, magamat, Perselus Pitont,
Elviszlek innen messze, ígérem, vigyázom az álmod, s nappalod.
***
Száz és százoldalnyi szöveget vetett papírra
Alkonyattól pirkadatig írt néha ez az Ördög-szolga
Deviáns magatartását nem magyarázza semmi
Erotika volt minden perce, ezt nem szabad feledni
¤¤¤
Szodómia és más perverziók tüzelték féktelen vágyát
Alaptalan vádak nyomták edzetlen vállát
Donatien, a márki, kinek a testiség volt fegyvere
Eltűnt, s azt kérte, felejtsük el örökre.
¤¤¤
Jéghideg minden szív, a lány tehetetlen.
Ugyanaz a feslettség sejlik elő, bármerre jár.
Sajnálat nincs senkiben, úgy vélik hulljon, akinek ez az osztályrésze.
Tétován lép a leány, útját a kétségbeesés kíséri végig e mesében.
Inge tépázott, s lelkét mintha erről mintázták volna –kár érte.
Nincs kegyelem, kislány! Lopj, csalj, vétkezz bátran!
Engedelmes ostobáknak nincs hely e világban!
***
- Pardon, kisasszony, tehetek önért valamit?
- Elnézést uram, csak nem néztem a lábam elé...
- Remélem, legközelebb körültekintőbb lesz!
- Sajnálom tanár úr, ígérem, ez nem fordul elő többé...
- Elengedem magát, most az egyszer, bár tudja, hogy fizetnie kell!
- Lehet, bár nem tudom, mit adhatnék e bűnért?
- Ugyan, Granger, okos lány kegyed, használja az eszét!
- Segítsen uram, most tényleg kifogott rajtam!
- Perzselő csókja volt a válasz a ki nem mondott kérdésre…
- Inkább ez, mint a kegyetlen büntetőmunkái...
- Tehát, csak erről van szó, igaz Granger?
- Okom van rá, hogy hallgassak, Piton professzor…
- Nekem elmondhat mindent, kislány. A titkait én soha nem fedném fel…
***
Ballépés volt elhagyni Téged, tudom
Akkor, amikor a szívem a legjobban sajgott;
Cellám magányában folyton csak az arcodat látom
Házam börtönömmé lett, mióta eltűntek csillogó szemeid.
Megváltóm, adj jelet, kérlek, megöl a szerelem!
Adj tanácsot, miként űzhető el ez a démon?
Napjaim a kezedben vannak Uram, könyörgöm, ne juttass pokolra!
Akaratom nem győzi le a végzetes szenvedélyt…
Testem felett nincs uralmam, lelkem a semmi szélén táncol…
(Y)… Néma esdeklés …
Adj jelet, Teremtőm, én hinni akarok benned!
***
Lassan egy év telt el, mióta utoljára láttalak, szerelmem.
Elmentem, de a szívem az internátusban hagytam, nálad.
Apáca lettem mélyen, legbelül; egy hithű pap árva arája.
***
- Zord idő volt, emlékszem, mikor először láttalak.
- Otrombán viselkedtél, ugye tudod?
- Remélhettem bármit is egy ilyen rideg, Isten háta mögötti intézménytől?
- Nem tudom… Menekültél magad elől.
- Igen, így van. S végül nálad találtam biztonságra.
- Gyűlöltél.
- Először igen… De később… Az a csók az erdőben… Minden más lett…
- Konok gyermek. Mit művelsz velem?
- Ügyesen elcsábítalak, megbabonázlak, hogy csak az enyém légy.
- Sorsunk nem ez, kedvesem. A tiszta hit az én utam.
- Sebaj, higgy hát bennem!
- Elengedni aligha tudlak, de ha maradsz, elkárhozom… Nem tehetem ezt, Lea…
….When I think of you, sweet words are blowing me away….
***
Csak rettegek, tudod,
Hogy talán ő is kilép az ajtómon, ahogyan Te is tetted sok-sok éve.
Annyira magányos voltam, és elveszett,
Rólatok álmodtam minden percben; azt reméltem, hogy talán visszakaphatlak.
Lelkem mélyén hittem, hogy benned él még a lázas éjjelek remegése...
Idegen lettem Neked, már tudom.
Elrontottam sok mindent, de kérlek, segíts most! Bella egyre távolodik.
Szerelmes lett, ez így helyes, de valamiért mindig összeugrik a gyomrom, mikor Edwarddal látom.
W (V)ártam, talán Jake képes lesz elfelejtetni a lányunkkal a Cullen fiút.
Azonban azok a borzalmas sikolyok az éjszaka közepén nem szűntek...
Nem választhatom el Edwardtól, mert belehal... Gyűlnek a sötét viharfellegek. Félek. Megérted ezt? Pont úgy, mint rég…
***
Angel8 fantasztikus írása előtt leborulva:
(Az eredeti cím: Nefelejcs és Holló)
Hermione Granger. Még most sem hiszem el, hogy veled hozott össze a sors.
Olvasom a sorokat, amiket írtunk, s merengek.
Lehet, hogy beleszerettem a volt diákomba? Egy griffendéles kamaszlányba?
Lapozgatom a füzetünket, és nem értek semmit. Csak érzem a kínt.
Ó, minek is engedtem ezt eddig fajulni? Mellettem nem vár boldogság, bolond, bolond kislány…
Éles hangok, képek, titkos-édes-lopott percek
Szerelem, vágy, fájdalom, árulás, majd a hír…
Nem haltál meg. Az nem lehet. Érezlek még!
Elbújtál, megszöktél Voldemort haragja elől. Igen, más nem történhetett…
Fáj mégis valami. Mi ez az űr a lelkem közepén? Annyira hiányzol.
Eljön az a nap, amikor elviszel innen? Mert ugye jössz? Ígéretet tettél nekem, emlékszel?
Lehet, hogy megbolondulok, ha ez még sokáig így megy. A halálodról harsognak a címlapok.
Elkergetek mindenkit, lassan elveszítem önmagam. Merre jársz, szerelmem, Perselus Piton?
Jó már nem jöhet... Biztosan nem élsz már, és én lassan elsorvadok.
Csak pár hónap és vége az átkozott létnek.
Szépen, lassan megyek utánad, ahogyan kérted, én egyetlen férjem.
***
***
***
Mi van a dalodban?
Rihanna - Rehab
Reszketek és nem értem miért- El-el kap valami kevély démon Habár nem kértem, újra és újra megkísért A vágy, a vad kaland ígérete; az élet amelyről leszokni nehéz. Bár ne lett volna rés a pajzson, most nem kellene a tüneti kezelés.
***
***
CocoRosie - Turn me on
Talán küzdenem kellene, s nem hagyni győzni alaktalan árnyakat Utánad menni, és kérni, hogy maradj még itt. Egy este, vagy kettő-nem számít. Rajongva ittam minden szavad, de nem voltam és nem vagyok elég bátor- Nincsen reményem mától.
Más világ az, ahol mi ketten együtt nézzük, ahogy Elválik a közel, s a távol.
Ordító csend ami les rám, ami támad- Nem értem mit vár, hiszen megfizettem az árat.
***
***
Toni Collette & the Finish - Beautiful Awkward Pictures
Beszélnék arról, amit érzek Elmondanék meséket, melyben szörnyek és sárkányok élnek. Angyalarc nincs itt, csak fáradt, beteg lények- Ugyanaz az alak, mégis más lélek; Titkolt apró kínok, melyek ébrednek, mikor nézlek. Ifjonti láz, és perzselő talány Fájó félbehagyott mozdulatok, s képek, Ugyanakkor remény és egy másik élet- Lehetőség, mely kettőnk között vibrál, s irányt téveszt.
Alszom, és rólad álmodom
W (V)ár valami az űr után? Kalapáló szívem a jel
w (V)arázslat, amit még nem hittem el- Akarom a halált, egyetlen érintésed; Reményt nap nap után, hogy talán felébred Dermedt lelked, és megérted.
Piros az ég alja most Irgalmas minden perc, hiszen ebben a fényben is látom, hogy Csábító a tér, a színek, az illatok világa. Távolodom magamtól, én leszek a végtelen arája- Uralom majd a földet és az eget Remélve, hogy észreveszed és Elmondod végre titkaid, s az ígéretet rebeged, hogy Soha emlékemet nem feleded.
***
S amely dal még illik hozzá:
***
CocoRosie - Summer Breeze
Sajnálod. Mindig csak ennyi, amit képes vagy mondani, amikor…
Utálatos részegség, mélybe húzó mámor, ami összezúz, s a kardodba tol…
Magány. Ez a jelszó, ez a tény, vagy
Megkúr és meggyötör - könnyeim úgysem látja, marad a fagy.
Erre fuss, erre talán még van egy út-
Ritmusra rázd a feneked bébi: elhagyta a józan ész, megvakult.
Bárokban, renyhe partikon múlnak az olcsó percek
Ráteszek mindent arra az egyre, ami még maradt – talán ma nyerek
Engedj most anya, tudom, másra tanítottál-
Engedj, hidd el a kóbor bánat úgyis megtalál.
Zavaros esték, fájó képek, az élet járgánya olykor kifarol, de
Eltanulom a titkot, érzem, eljön majd nap, mikor többé már nem félek, s nem lesz több karambol.
***
***
Texas - Can't Resist
Cifra képek, s az élénk színek a fejemben Arról tanúskodnak, hogy nem volt hiába előtted csúsznom – térden Nevettél rajtam, zavaros vágyaim nem kavartak fel - mételyes lett a seb, akut. Társammá váltál e balga, keserű színdarabban – csak a fakó Hold könnye hullt
Rávettelek, hogy játssz még velem – a hús nyert, s a lélek meglapult Ellenállás nélkül futott halálba e gyenge múlt. Siratni a percet nem kár, akkor sem, ha tudod, hogy Istened minden szava hazugság. Saját párnád lett a veszted – de ne bánd, a földi gonoszság Talán feloldódik az emlékekben, (a tört időn át) a véges térben - meglepő vigaszság.
AJÁNLOM AZ OLDALT
