„A Capano ügy”

Anne Marie Fahey és Thomas Capano igaz története

A pszichológiai okok

/Az élet valódi szereplői/ 

           Nem is olyan régen, egy este kapcsolgattam a TV-t, mikor is egy film odaragasztott a képernyő elé. Egy olyan történet bontakozott ki szemem előtt, amitől megfagyott bennem vér, ugyanakkor mégis felkeltette az érdeklődésemet. Kiderült, hogy a sztori valós eseményeken alapul. S bár igazából hallunk is fél füllel hasonló esetekről a híradóban, - mikor az ember a tények mögé néz, s egy személyes tragédiába ütközik, megáll egy pillanatra, és elgondolkodik. Én akaratlanul is így tettem. Utánanéztem a valóságnak és következőket találtam:

            Thomas J. Capano egy sikeres amerikai ügyvéd volt, feleséggel, négy lánygyermekkel. Capano-nak mindene megvolt, amit csak egy ember kívánhat az életben, és még több is. Szép család, hatalmas örökölt vagyon, befolyás, rang, csodálók, szeretők…

De ez sem volt elég. Egy nap találkozott egy fiatal és szép lánnyal, akit azonnal behálózott „bejáratott” sármjával. Azonban ezt a lányt, Anne Marie Fahey-t túl sok „démon” üldözte, és túlságosan is törékeny jellem volt ahhoz, hogy elviselje azt a szerepet, amit Capano adhatott neki. Annie kiskorában iszákos és beszámíthatatlan édesapjával kellett hogy együtt éljen, miután édesanyja meghalt. Testvérei sem tudták kimenteni a kislányt a szörnyű körülményekből. Apja halála után Anne Marie kapott még egy esélyt az élettől. De a sebek már túl mélyek voltak. A helyi kormányzó titkárnőjeként, egy szép karrier kezdetén állva sem volt elégedett magával. Hatalmas önértékelési zavarai voltak és anorexiától is szenvedett. S ezeken – hite ellenére – a Capano-val kezdett viszony sem segített. A kezdeti mindent elsöpörni látszó szerelem, Annie számára mindinkább csak szenvedést hozott, felerősítve addigi kétségeit önmagával szemben.

            Capano pedig egyre inkább aranykalitkába zárta volna a lányt, minek eredménye képpen, egy nap Anne Marie nemet mondott. Thomas Capano-nak életében először mondtak nemet.

S ráadásul az a nő tette ezt, - aki a férfi szerint – rászorult a segítségére, s akinek mindent megadott. Annie új életet akart kezdeni, egyszer s mindenkorra maga mögött hagyva a mélybe lehúzó kapcsolatot. De Thomas nem volt képes elengedni, hónapokon át zaklatta a lányt, s telefonhívásokkal, E-mail-ekkel bombázta.

/Thomas J. Capano/

            Anne Marie végül döntött. 1996. június 27.-én megbeszélt egy utolsó vacsorát Capano-val. Úgy érezte, ha a férfi szemébe mondja hogy vége, az majd belenyugszik. Ekkor látták utoljára Fahey-t… Mint nyomozásokból kiderült, Capano egy kézifegyverrel meggyilkolta Anne Marie-t, majd előre megfontolt alapossággal eltüntette a nyomokat, majd elvitte a lány testét az Atlanti-óceánhoz, s bedobta a vízbe. A holttest soha nem került elő…

            A történetet leegyszerűsítve írtam le, még rengeteg részletet, és sok más embert is meglehetne említeni, akinek köze volt a „párhoz”, de a további elemzéshez talán ennyi információ elegendő lesz.

             S hogy miért választottam ezt a merőben felkavaró témát? Több oka is van. Egyfelől valamiért mindig is érdekeltek a szélsőséges, vad szerelmi kapcsolatok, s az olyan viszonyok, amelyeket a társadalom furcsának, különcnek vélhet. Másfelől, úgy érzem ezen az „eseten” keresztül, több pszichológiai kérdésben is ki tudom fejteni az álláspontomat, tudósok által megfogalmazott tények alapján.

            Tehát menjünk vissza egészen Fahey és Capano gyermekkoráig.

Fahey: A kislány élete 9 éves korában, anyja halálával felbolydult. A szülői törődés és szeretet, apja állapota miatt, többé nem létezhetett Annie számára. Míg kamaszodó testvérei könnyedén kitörtek az ellehetetlenült helyzetből, legkisebbként Anne Marie nem dönthetett sorsa felett.

            Bár az életben minden apró kis történésnek meglehet a maga következménye, úgy gondolom, hogy egyéntől függő, hogy pontosan melyik a legmeghatározóbb szakasz a gyermek fejlődésében. Viszont az kétségtelen, hogy Anne Marie számára, ez a 9-10 évesen kezdődő „talaj vesztés”, meghatározó volt további sorsát illetően. Egy ekkora gyermek már valószínűleg körülbelül megérti, hogy mi történik vele, de azt nem értheti, - főleg ha nem magyarázzák meg neki, - hogy mi, miért történik. Miért nem szereti már őt az apukája, és hirtelen miért lett ő annyira rossz édesapja szemében. Az érzés szorongást válthat ki, talán - ha beszélhetünk ebben a korban ilyesmiről – egyfajta önvád is kialakulhat a kicsiben, ami későbbi életében valamilyen módon meghatározó lesz.

            Mint a forrásokból kiderül, Anne Marie a külvilág számára egy életvidám, tündöklő személyiség volt, senki nem sejtette, hogy legbelül mekkora harcot vívott önmagával. A baj talán onnan fokozódott, hogy bár sok barátja volt, senki nem tudott igazán a szívébe férni. Nem volt képes megosztani a problémáit másokkal. Capano-t viszont, - talán pont azért, mert a vele folytatott viszony is egy volt a sok titokból, – túl közel engedte magához. Ő volt számára a férfi, aki megtestesíteni látszott mindenkit, aki hiányzott az életéből. Egy apa, egy szerető, egy bizalmas.

Capano: Thomas egy gazdag, tiszteletre méltó családban nőtt fel, ahol a szülők, s különösen az édesapa, mindent megtettek a boldogulásért és el is érték azt. Legidősebbként Tommy-é volt felelősség, - egészen fiatal korától -, hogy a felépített üzleti fellegvár ne omoljon össze. A megfelelés hajtotta egész életében, de azzal a teherrel, hogy soha nem múlhatja felül apját, hogy ő, mindig csak egy árnyék lesz. Tehát látható, hogy Capano gyermekkora sem tekinthető „klasszikusnak”. Míg fejlődésében fontos lett volna, hogy korának megfelelő dolgokkal foglalkozzon, addig kiskamaszként már apjának dolgozott. Egy életen át viselt ilyesfajta teher, pedig nem múlik el nyomtalanul. Egy ilyen gyermekből lett felnőtt, talán élete végéig keresi majd elmaradt gyerekkorát…

            Két, látszólag teljesen normális életet élő, de belül sérült ember egymásra talál.

A vágyak, és az elfojtott fájdalom szép lassan a felszínre kerül, s végzetük lassan beteljesedik.

Fahey és Capano kapcsolata kezdetektől fogva egy társadalmi normákba be nem illeszthető elem, egy olyan viszony, ahol mindkét fél tudja, hogy nincs jövőkép, még sem tudnak „megállj!-t” parancsolni maguknak.

Ezeknél a gondolatoknál óhatatlanul is bevillan a „deviancia” szó. De hogy a további magyarázataim valóban helytálljanak, először érdemes tisztázni a deviancia fogalmát.

            „A deviancia olyan normáknak vagy normarendszereknek megszegését jelenti, amelyeket egy közösség vagy társadalom jelentős része elfogad. Fogalma nagyon tág. A deviancia a „deviate” szóból származik, minden emberi csoport létezése bizonyos féle normákat követel, amelyekhez a csoport tagjainak meg van a lehetősége az alkalmazkodáshoz. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel teljesen természetesnek tűnnek számunkra. Beszélhetünk negatív és pozitív, formális és informális szankciókról.”

/Anne Marie Fahey/ 

            Anne Marie és Thomas szerelme több szempontból is deviánsnak tekinthető. Egyfelől ott van a korkülönbség. Megismerkedésükkor Annie húszas évei végén volt, Capano pedig negyvenes évei közepén. Talán ez volt legkisebb probléma, mégis sok közösségben már ez is sorsdöntő jelentőséggel bírhat. Azután, pedig fontos tény, hogy Capano házas volt. S az ilyesfajta feleség-férj-szerető háromszög hamar a hazugságok melegágyává válhat, ahogyan a vizsgált esetben is történt. Ráadásul Capano nem is csak két irányban szőtt meséket, hanem további beláthatatlan számú szál is fűződött történetünkbe. Hiszen a férfinak párhuzamosan több szeretője is volt. Azonban, ez a lényegen nem változtat, sőt a deviancia meglétét csak még jobban kihangsúlyozza.

            S végül, ami már több mint deviancia, a „megtartani mindenáron szindróma” – tehát, hogy Capano egyszerűen képtelen volt lemondani az őt elutasító nőről, vagy adott esetben „hagyományos eszközökkel” harcolni Anne Marie szerelméért. Mikor Annie először utasította vissza a férfit, az ijesztő ostromlásba, zaklatásba kezdett, ami még inkább menekülésre késztette Fahey-t. S mikor látta, hogy ennél a lánynál semmilyen eszközzel nem fog már elérni semmit, észérvek helyett inkább meghúzta a ravaszt.

            Következtetésképpen, azt láthatjuk, hogy egy olyan ember, akinek az élet mindent megadott, veszélyesebb lehet, mint egy olyan személy, akinek alig jutott valami. Természetesen ez egy szélsőséges és ritka megnyilvánulás és valószínű gének is befolyásolták Capano viselkedését – mivel hidegvérű tettére nem lehet ráhúzni a pillanatnyi elmezavart, amivel sok ügyvéd próbálkozik hasonló esetekben –, de az látható, akinek az életéből a kudarcok valamilyen módon kimaradnak, az egy „későn” megélt csapásra, csalódásra deviáns módon reagál. És azt mindenképpen fontos leírni, hogy Capano soha nem kért bocsánatot tettéért, s akik ismerik valamelyest a férfit, azok állítják, hogy soha nem is bánta meg bűnét.

            De nézzük meg, néhány gondolatsoron át, milyen belső folyamatok késztették Thomas J. Capano-t a borzalmas tett elkövetésére:

Féltékenység: „A féltékenység lényegében sóvárgás a szeretet, elismerés után, amit nem mi kapunk, hanem valaki más. Ezért szükséges hozzá legalább három személy. Úgy érezzük ilyenkor, hogy valaki, akit szeretünk, és akiről feltételezzük, hogy szükségünk lenne szeretetére, az nem nekünk adja azt, hanem valaki másnak. Féltékenység alatt gyakran csak a szerelmi féltékenységet értjük, pedig létezik barátságokban, munkahelyi kapcsolatokban is, családon belül.”

            A maró féltékenység, amelyet Capano talán sohasem tapasztalt meg az Annie-vel folytatott affér előtt, egyszerűen őrületté fokozódott. A sok titok és elhatalmasodó belső viharok, kilendítették Thomas-t az addig általa tökéletesen megtervezett, precíz világából. Talán maga sem tudta, hogy egy veszedelmes szörny lakik lelkében, ahogy senki világon nem sejtette, Anne Marie sem. Hiszen a gonosz olyan mélyről, és sok rétegen át tör fel, hogy azt képtelenség legtöbb esetben azonosítani. S ha meg is történik a felismerés, néha már késő.

            A történetben a média szerepe: Annie eltűnése, testvérei kitartásának következtében rendkívüli port kavart az amerikai médiában. A nyomozás, és a lány megtalálásának érdekében, napi téma volt minden médiumban Fahey eltűnése. Nővére még Anne Marie naplóját is átadta egy lapnak, mivel úgy érezte, az majd előbbre viszi az ügyet.

Tény, ami tény a nyilvánosságnak köszönhetően, hatalmas erőket vetettek be azért, hogy fény derüljön arra, amit nyomozók - ha hosszú idő után is - de kiderítettek, hogy Annie-t Capano hidegvérrel megölte. A téma még napjainkban is előkerül, ugyanis Thomas Capano sorsa még mindig izgalomban tartja az amerikai lakosokat, aki azóta is a kivégzésre vár, illetve a tavalyi évben volt Anne Marie halálának tizedik évfordulója.

/A film: Megtartani mindenáron/

            Sok nézőponton keresztül, érdekes összefüggésekre találtam, amelyeken át közelebb kerülhettünk egy olyan történet valóságához, amely szörnyű, mégis sok tanulsággal szolgál. Igaz, hogy még bizonyára rengeteg körülmény lenne, amelyekben el lehetne mélyülni, hogy egy teljes képet kapjunk ennek a borzalmas gyilkosságnak a pszichológiai hátteréről, de talán az általam felépített elemzésen keresztül is sikerült néhány alapigazságig eljutni. Zárásul és hogy gondolataimat némileg alátámasszam, szeretnék egy idézettel élni:

„A jellem ugyan teljességgel következetes és összefüggő, de valamennyi tulajdonságának gyökere sokkal mélyebben van, semhogy szórványos adatokból meg lehetne határozni, hogy melyek azok, amelyek adott esetben egymással együtt léphetnek fel vagy sem” (Arthur Schopenhauer)

 /Megtartani mindenáron - Annie szerepében: Kathryn Morris; Tom szerepében: Mark Harmon/

2006-ban volt 10 éve, hogy Anne Marie meghalt. Ennek emlékére készítették a következő összeállítást. Érdemes megnézni!:

http://cbs3.com/investigations/local_story_177211522.html