Cím: Percek foglyai
Csoport: Háború után / Hogy melyik oldal győzött, az legyen talány...
Stílus és kategória: sötét, romantikus
Mûfaj: egyperces
Fõszereplõk: Perselus Piton és Bellatrix Lestrange
Figyelmeztetések: szereplők halála!
Korhatár: +14
Jogi nyilatkozat: Rowling nénié a lóvé, enyém az írás öröme :)
******************
*********************************************
- Rád, Egyetlen Bella!
- Rád, Édes Perselusom... és Hermione Grangerre! – Piton ábrázatáról leolvadt a halvány mosoly, tekintetét társa szemébe fúrta.
- És Grangerre... meg a mi Nagyurunkra! – most a nőn volt a sor, hogy mosolygó, büszke arca szobormerevvé váljon.
A két ember csak ült egymással szemben hosszú percekig, kezükben a míves, antik borospoharakkal. Tudták, a beléjük csepegtetett méreg másodpercek alatt kioltja majd életüket, így még húzták az időt.
- Megvetnél, ha azt mondanám, félek? – szólalt meg végül a bájitaltanár.
- Mit gondolsz, Piton? – szegte fel a fejét a nő.
A férfi elmosolyodott a válaszon.
- Talán… ha mi, ketten akkor teszünk valamit azért, hogy mi…
- Nem Perselus, mi sosem szerettük egymást. Ennek így kellett lennie. Megadtuk egymásnak, ami hiányzott és ennyi. Puszta testiség volt kettőnk lényege.
- Lehet… hogy tudtalak volna szeretni. – a tanár révetegen nézett el felemelt pohara felett.
- Ugyan Piton. Ne a halálod előtti percekben kezdj el érzelgősködni…
- Tudtalak volna szeretni, ha nincs az a kis idegesítő… átkozott… sárvérű…
- Granger. Ne is mondd tovább! Szánalmas vagy.
- És Te, mi vagy, Bella? – A férfi lassan, tekintélyt parancsolóan mondta ki a szavakat; mások bizonyára halálra rémültek volna a hangsúlytól, azonban Bellatrix meg sem rezdült.
- Az életemet adtam volna érte, és erre büszke vagyok! Még hogyha soha nem is viszonozta, amit… amit éreztem – a nő kezében megremegett a pohár, félő volt, hogy kiömlik a tartalma.
- Ostoba vagy. Hogyan is remélhetted, hogy Nagyúr komolyan szemet vet rád?
- Miből gondoltad, hogy egy gyerek viszonozni fogja egy ilyen vénember beteges vonzódását?
Piton felugrott a székéről, s karjánál fogva rángatta fel ültéből a nőt.
- Szeretett! Nem értesz semmit!
-Te vagy az, aki nem ért semmit, ostoba denevér! – s ezzel arcon köpte a férfit.
Piton már-már azon volt, hogy alaposan megrázza az arcátlant, mikor is ráeszmélt, hogy másik kezében még ott a pohár, amelyet épp csak az imént vett magához. Bellatrix elkapta a férfi tekintetét, s haragja a perc tört része alatt semmivé vált.
Csak két, megtört lelkű ember voltak akkor, akik egymással kívánták megosztani a halált. Perselus lassan a nőhöz hajolt, és lágyan megcsókolta. Mikor ajkaik elváltak, Piton szeme a vöröslő nedűre vándorolt. Elmerengett kicsit a perc jelentőségén, majd végül megtette, amit kellett…
- Kettőnkre! – S ezzel kiitta a borát.
- Kettőnkre! – Pár másodperccel később már Bella pohara is üresen koppant a padlón.
Először a férfi lábai rogytak meg; Piton a fotelbe zuhant. Pihegett, érezte, ahogyan ver a szíve, s a teste küzd az életért. Bellatrix a földre esett, fejét beütötte az asztalba. Egy pillanat alatt vége volt.
A bájitaltanár csak nézte a jelenetet, már nem tehetett semmit a nőért. Érezte, ahogyan lassul a szíve, ahogyan az elméje is elcsendesedik. Majd végül elaludt örökre… Nos, ennyi volt, Lestrange. Merlin legyen velünk…
***********************
Severus & Bellatrix - poor Sev
*************************************************************
-Évi-
*** |