Angel8 - �gy m�lnak el (SS/HG)

  2009.06.21. 10:44

Tartalom: egy v�rt v�ratlan – a keserû, utols� viszontl�t�s

Kateg�ria: �ltal�nos, komor

Mûfaj: egyperces vagy novella

Egy�b megjegyz�sek:  http://angel8.sunset.co.hu/

���

 

H�sz �v telt el az utols� tal�lkoz�suk �ta. Hermione s�padtan �llt a t�k�r elõtt, �s merengve p�derezte be az arc�t. Vajon mennyire viselte meg Pitont az idõ? R�ncos lett, õsz haj�, zs�mbes, kib�rhatatlan �regember? Ann�l nem lehet kib�rhatatlanabb, mint amilyen volt.

A f�rfi, akit nem lehetett szeretni. A f�rfi, aki megtiltotta neki, hogy szeresse.

Hermione fels�hajtott, azt�n belen�zett a t�k�rbe. Barna haj�t kontyba tûzte. A szeme k�r�li apr� szarkal�bak arr�l tan�skodtak, hogy az�rt m�giscsak eltelt n�h�ny esztendõ. A munk�ja volt az �lete, nem ment f�rjhez, nem sz�lt gyereket. Pedig egyszer, r�gen tal�n akart… Csendes, csal�dias �letre v�gyott, szeretõ f�rjre, zsibong� lurk�kra. De a sors, �s Piton k�zbe sz�lt. A munk�ja lett az elsõ, beletemetkezett, elmenek�lt a f�jdalom elõl.

Piton… A f�rfi, akit elhagyni lehet, de elfelejteni nem. Most, h�sz �v t�vlat�b�l tal�n �rtette az akkori szak�t�s ok�t. A f�rfi azt akarta, hogy �ljen, hogy teljesedjen ki… Tal�n.

Megremegett a keze, amikor arra gondolt, hogy �jra l�thatja õt. Piton is ott lesz a B�jitalmesterek Gyûl�s�n. Valami fontosat akarnak kihirdetni a Nagymesterek, ez�rt Piton is biztosan elmegy. El kell mennie… Hiszen tal�lkozniuk kell v�gre…

Hermione az idej�t sem tudta, mi�ta v�rt egy ilyen gyûl�sre, hogy v�letlen�l �sszefuthasson a f�rfival, azonban most, hogy elk�ldt�k neki a megh�v�t… Legsz�vesebben bez�rk�zott volna a dolgoz�szob�j�ba.

T�z �ve volt B�jitalmester, egyed�l tanulta ki a mesters�get. Senkinek a seg�ts�g�bõl nem k�rt, senki kritik�j�t nem fogadta el. Tucatnyi felfedez�st tett, a Szent Mung� v�gtelen�l h�l�s volt a kutat�sai�rt, �s az �j gy�gyitalreceptek�rt.

Amikor h�rom �ve kapott egy hasonl� megh�v�t a B�jitalmesterek Gyûl�s�re, akkor kimentette mag�t, �s ink�bb elhagyta az orsz�got is n�h�ny napra, nehogy tal�lkozhasson Pitonnal. Az�ta b�nta ezt az elkeseredett l�p�st. Tudta, hogy addig �gy sem fog belenyugodni a t�rt�ntekbe, am�g a szem�be nem n�zett a f�rfinak. K�l�n�s, de sosem nevezte Pitont szerelmemnek, vagy kedvesemnek. R�vid �s viharos kapcsolatuk sosem sz�lt igaz�n a szerelemrõl.

Hermione elh�zta a sz�j�t, �s ink�bb ell�pett a t�k�rtõl. Nem akart tov�bb szembe n�zni a saj�t t�k�rk�p�vel. Negyvenk�t �ves volt, a legszebb �veit tanul�ssal �s kutat�ssal t�lt�tte, menek�lt egy fantom elõl, �s kis h�j�n belehalt egy morg�s, szerethetetlen v�nember hi�ny�ba. Mag�ra kanyar�totta s�t�tsz�nû tal�rj�t, vett egy m�ly l�legzetet, majd a kandall�ba sz�rt n�mi Hop-port, �s a z�ld l�ngok k�z� l�pett.

A gyûl�s elõtt n�h�ny var�zsl� fesz�lten t�rsalgott a csarnokban. A magas boltozat� helyis�g tomp�n visszhangzott. Amikor Hermione kil�pett a kandall�b�l, egy pillanatra eln�multak a m�gusok, majd miut�n v�gigm�rt�k az �rkezõt, halkabban folytatt�k a besz�lget�st.

Hermione a szem�t forgatva konstat�lta, hogy semmi sem v�ltozik bizonyos k�r�kben. A var�zsl�k egy r�sze bizalmatlan, �s elk�pesztõen arrog�ns a nem aranyv�rû sz�let�sû mesterekkel. Mivel nem akart egyik csoportosul�shoz sem csatlakozni, �gy ker�tett mag�nak egy friss�tõt, �s ink�bb f�lrevonult az ablakhoz. Mindenkinek jobb, ha csak t�volr�l szeml�li az esem�nyeket, hiszen õ egy�bk�nt sem a gyûl�s miatt j�tt. Õ csak Pitont akarta l�tni.

L�tni, hogy meg�regedett, �s megt�rt. Tal�n akkor kiszeret belõle, �s v�gre tudja �lni a saj�t �let�t. L�tni akarta, hogy a f�rfi szem�ben fellobban-e az a tûz, amit r�gen annyira szeretett volna l�tni a tekintet�ben… Nem tudta eld�nteni, hogy minek �r�lt volna jobban, ha l�tja azt az ismeretlen l�ngocsk�t Piton szem�ben, vagy sem.

Annyit tudott a f�rfir�l, hogy �lt. Nem nõs�lt meg, nem voltak h�res aff�rjai, nem sz�molt be a tetteirõl a m�gussajt�. Csendesen, visszavonultan, szinte elrejtõzve �lte a napjait. Hermione tal�n az�rt is v�rta annyira ezt a tal�lkoz�st, hogy v�gre r�eszm�ljen Piton, hogy mit is vesz�tett azzal, hogy kiz�rta az �let�bõl a nõt. Tudta, ujjongana �r�m�ben, ha Piton megenyh�l, �s kellemesen elbesz�lgetnek a r�gi idõkrõl.

Ahogy telt az idõ, a var�zsl�k �s boszork�nyok egyre �rkeztek a kandall�n, �s az ajt�n kereszt�l, a terem megtelt v�rakoz� emberekkel. Lassan elfogyott a friss�tõje, egy n�ma ig�zettel elt�ntette a kez�bõl a poharat, �s ink�bb kib�mult az ablakon, semhogy a t�meget n�zze.

Nem akarta, hogy egyszer csak Piton �ts�t�ljon a l�t�mezej�n, �gyet sem vetve a l�nyra. N�h�ny pillanatig m�g az is megfordult a fej�ben, hogy n�m�n kisurran a h�ts� ajt�n, �s dehoppan�l. Ostoba �tlet volt elj�nni. Piton tal�n meg sem ismeri õt, vagy tal�n el sem j�n. H�sz �v telt el, �s ma �jra �ssze fogja t�rni a sz�v�t… Vagy tal�n elj�n, �s r�mosolyog, ahogy r�ges-r�gen tette…

- Nocsak, Granger… - mordult fel egy ismerõs hang a nõ mellett. Hermione felkapta a fej�t, nem sz�m�tott ilyen hamar a v�gyott besz�lget�sre. Perselus Piton �llt mellette, sz�rke, hossz� hajjal, ismerõs, komor tekintettel. – Nem hittem volna, hogy ma m�r b�rkibõl b�jitalmester lehet…

- Perselus… F�kezd az �r�m�d – morgott vissza Hermione. Az �reg f�rfi szem�ben k�m�letlen l�ng ragyogott.

- Ki mondta, hogy �r�l�k, Granger? Semmi keresnival�d nincs itt, ahogy nekem sincs m�r… Azt tudom, hogy te mi�rt j�tt�l; csak azt nem, hogy �n minek mozdultam ki otthonr�l…

- Tudod, hogy mi�rt j�ttem? Nah�t, r�gen nem szeretted a j�sl�stant – csipkelõd�tt a nõ, mire csak egy jeges pillant�s volt Piton v�lasza. Hermione tudta, �rezte, hogy hiba volt elj�nnie. Semmi sem v�ltozott az ut�bbi h�sz �vben, Piton egy szemernyivel sem lett kedvesebb, nem b�nt meg semmit, fõleg nem a szak�t�st.

- Ugyanolyan rem�nytelen vagy, mint r�gen. Azt hiszed, n�h�ny �v alatt megv�ltoznak a dolgok, Granger… Merlinre… A szentimentalizmusodat konzerv�lni kellene a k�sõbbi korok sz�m�ra… - Hermione tudta, hogy nyitott k�nyv a lelke a f�rfi elõtt. Csakhogy Piton sosem becs�lte azokat a k�nyveket, amelyeket b�ntetlen�l lapozhatott… - Az�rt j�tt�l, hogy engem l�ss, tess�k, itt vagyok.

- Ha tudtad, hogy �gy lesz, akkor mi�rt j�tt�l el? Csak nem a k�v�ncsis�god, meg az eg�d hajtott, Perselus? – fortyant fel a nõ. Piton v�kony, sesz�nû ajka megr�ndult.

- M�r �n sem tudom, mi az �rd�g�t keresek itt… Tal�n az�rt j�ttem, hogy meg�rtessem veled, Granger, hiba volt, ami k�zt�nk t�rt�nt…

- H�sz �ve m�g �rdekelt volna a magyar�zatod – vont v�llat Hermione.

- Rosszul hazudsz. Tudom, hogy most is �rdekelne, ha a griffend�les b�szkes�ged nem g�tolna az igazs�g meg�rt�s�ben.

- Mif�le igazs�gokr�l besz�l�nk, Perselus? Ne viccelj, k�ny�rg�m… - Hermione elfordult, �s a csarnokban v�rakoz� embereket kezdte figyelni. Elege volt Piton jelenl�t�bõl, f�jt a sz�ve, de nem volt annyi ereje, hogy ell�pjen tõle. M�g Piton kegyetlen szavai is jobban estek neki, mint a sok�vi hallgat�s.

- Mif�le igazs�gokr�l? Granger… K�ptelen vagy meg�rteni, hogy nem szerett�k egym�st. �n nem tudtalak szeretni, neked pedig nem lett volna szabad engem szeretned. Az ostoba t�meg sem fogadott volna el minket, �s nekem is voltak k�ts�geim…

- �, a nagy Perselus Pitonnak k�ts�gei voltak! – Hermione d�h�sen felszisszent, de nem n�zett a f�rfira. – Gy�va m�don mindig a k�nnyebbik utat v�lasztottad, Perselus, ez a nagy igazs�g, tess�k…

- Ez nem igazs�g, Granger… De ha õszinte szavakra v�gysz, �me: sosem szerettelek, �n Lily Pottert szerettem! – Piton szeme szikr�kat sz�rt, egyszerre volt ideges �s sebzett. R�ncos homlok�ra ki�lt az el�gedetts�g, arra v�rva, hogy Hermione hangosan felzokog, �s megint elmenek�l. Granger azonban rezzen�stelen arccal �llt a sziszegõ f�rfi mellett, oldalra ford�totta a fej�t, majd Piton szem�be n�zett.

- Azt hiszed, hogy nem tudtam? M�r akkor is azzal �rz�ssel keltem reggelenk�nt, mikor a te �gyadb�l m�sztam ki, hogy �n csak a m�sodik lehetek a sorban… N�ha �reztem magamban az erõt, hogy versengjek �rted egy szellemmel, de ez m�r r�gi t�rt�net, Perselus… V�ge van, most m�r igaz�n… K�sz�n�m. Felnyitottad a szemem.

- Mit csin�ltam?! – Piton szeme elkerekedett a v�ratlan fordulat hallat�n.

- R�j�ttem, hogy �n nem leszek olyan fut�bolond, mint te. Elpocs�kolod az �leted, egy olyan �lomk�pet kergetve, ami sosem lehet a ti�d… Merlinre… �gy m�lnak el a vil�g nagy dolgai. – Hermione õszint�n nevetett. Szem�ben �j szikr�k �gtek, arc�n az �j v�rakoz�s t�ze �gett. – K�sz�n�m, Perselus. �ldjon az �g! – Emelt fõvel, �s k�nnytelen tekintettel l�pett el az �reg m�gus mellõl. Piton s�padtan �s megt�rten n�zett a nõ ut�n. Nem ezt akarta el�rni, nem erre akarta terelni a besz�lget�s�k fonal�t. �rtetlen tekintettel kellett v�gign�znie, ahogy Granger megk�nnyebb�lten kis�t�l a h�ts� ajt�n. Hi�ba, a fiatalok egyszerûen kisz�m�thatatlanok �s pimaszak… M�g, hogy õ fut�bolond…

Amikor elvesz�tette Lily Pottert, azt hitte, belehal a f�jdalomba. Nem akarta kitenni mag�t m�g egy szerelmi trag�di�nak. De most Hermione Granger is elhagyta. H�sz �vvel azut�n, hogy õ vetett v�get a kapcsolatuknak. Grangernek h�sz �v kellett, hogy lez�rja a dolgot. Teh�t h�sz �vig lett volna m�g es�lye a nõn�l… Nem akarta elhinni, hogy Granger t�nyleg tudat�ban volt a Lily ir�nt �rzett szerelm�nek. Tal�n t�nyleg egy�tt tudott volna �lni ezzel… De nem. A nõ az im�nt els�t�lt. Kiment az ajt�n, elhagyva a gyûl�st, �s Pitont. Maga m�g�tt hagyta a rem�nyt, hogy esetleg… Nincs esetleg, nincs tal�n. Nincs t�bb rem�ny, hogy k�nozhatj�k egym�st �let�k v�g�ig. Tal�n m�g f�l�lomban belepillanthatnak a m�sik �let�be, ahogy n�ha eddig is siker�lt.

Ahogy Hermione hangosan betette maga m�g�tt az ajt�t, Piton a sz�v�hez kapott. Att�l f�lt, megfullad. Egy pillanatig fojt��tokra is gyanakodott, azt�n lassan csillapodni kezdett a szor�t� �rz�s. Hosszasan, �s vadul d�r�mb�lt a mell�reg�ben a sz�ve, n�ha ki is hagyott. Legutolj�ra akkor csin�lt ilyet, amikor �rtes�lt Lily Potter hal�l�r�l…