Morticyan
Csoport: Hbor alatt / Snanger Bajnokok Ligja
Azonost: 185-s pciens
Stlus s kategria: stt, komor, nhol romantikus
Mûfaj: novella
Szavak szma: 1588 sz
Feladat neve: Lnykrs extrm krlmnnyel
Vlasztott helyszn: a hallfalk fõhadiszllsa
Szereplõk: Perselus Piton, Hermione Granger
Figyelmeztetsek: szereplõ halla!
Jogi nyilatkozat: bizonyos jogok JKR rnõt illetnek, mert ugye õ ennek az egsz agymensnek a kitallja. xD n csak jl szrakozom a karaktereivel, ez van. (Szerintem jobban, mint anno õ, az eredeti knyvek rsakor.) xD
Hermione Granger zsibbadtan mozdult meg a priccsn. Knyelmetlen, mr-mr fjdalmat okoz magzatpzban fekdt, igyekezett ber maradni a sttben. Nem akart, nem mert elaludni a szobban – a hallfalk fõhadiszllsn. Illetve az egyik brtncellra hasonlt kamrban. Mindssze egy trtt rugs matrac volt betve a hromszor hrom mter alapterletû, ablaktalan helyisgbe.
Hermione a htra fordult, s prblta kitallni, mennyi idõ telhetett el, mita elkaptk. Taln t vagy hat ra… Csodlkozott, hogy mg lt egyltaln – ezt valsznûleg csak annak ksznhette, hogy Lucius Malfoy szemlyesen adta parancsba a hallfalknak, egyedl a Stt Nagyr lheti meg a lnyt. Hermione rtetlenl llt a hallottak elõtt, mindenesetre rlt, amirt nyert nmi idõt. Taln letben maradhat… Mg egy kis ideig. Taln ez idõ alatt eljut Perselus flbe, hogy elkaptk, s taln megprbl segteni rajta… Taln.
A dohos szag helyisgben egyre hûvsebb vlt, a lny hamarosan fzni kezdett. A nyirkos, hideg falakbl arra kvetkeztetett, hogy egy alagsori kamrban lehet. Ha jobban megerõltette volna a szemt, taln mg nmi penszgombt is felfedezhetett volna a falrepedsekben. A reszketsen s a rossz levegõn tl, leginkbb a csend zavarta. Mintha a mll falakbl kszna be a brtnbe, s telepedne a mellre a hangtalansg.
Nem rtette sajt naivsgt, hogyan, honnan volt ereje azt hinni, hogy Perselus Piton eljn rte, s megmenti õt, taln az elmlt hnapok titkos randevi, ktsgbeesett cskjai adtak erõt hozz. Taln az, amit bizonytalanul szerelemnek hvnnak msok, az a ragaszkods, az a birtoklsi vgy, ami befszkelte magt a lny szvbe s elmjbe. Taln.
Csigalasssggal teltek a percek, az rk. Sem Voldemort, sem Perselus, sem ms nem nyitotta a lnyra az ajtt. Nem szûrõdtt t nesz a nehz vasajtn tlrl, mintha egy hallfal sem jrõrztt volna a folyosn. Hermione szpen lassan megadta magt az jra s jra rtrõ lmossgnak, s hagyta, hogy elmenektsk a valsgbl az elmjbe sz fantziakpek.
Amikor felbredt, hat varzsplca vilgtott a matraca krl, a helyisgben kellemetlen flhomly uralkodott. Voldemort nem volt jelen, csak hat csatlsa, fekete kpenyben s larcban.
- Mondd el, mire kszl Harry Potter! – mondta enyhe selyptssel az egyik.
- Nem tudom… Nem tudom, mire kszl…
- Hol van most?
- Nem tudom… Nem jtt velem… Õt nem kaptk el… Ugye nem kaptk el…
- Hogy fordulhat elõ az, hogy nem tudod?! ruld el, mit forgat a fejben! Mirt engedte, hogy tged elkapjanak? Mit tervez, hogyan gyõzi le Tudjukkit?
- Nem tudom… - szdlt bele a fel raml krdsekbe a lny. Igyekezett nem gondolni semmire, a legkevsb arra, amit esetleg valban tudhat Harry terveirõl. Nem akarta, hogy esetleg legilimentlssal szedjk ki belõle a fltett titkokat.
Csak fekdt a matracon, s legszvesebben kapaszkodni kezdett volna, olyannyira forgott vele a helyisg. Flt, hogyha megmozdul, egyszerûen leesik, lezuhan a fekhelyrõl. Nem mert megmoccanni, vagy erõteljesebben levegõt venni, pedig legszvesebben ordtott volna egyet.
A rettenetes rzs egy rgi rmlmra emlkeztette, amitõl gyanss vlt szmra a kialakult helyzet. Kiss oldalra fordtotta a fejt, hogy jobban megnzze a feketbe ltztt hallfalkat, de akkor nhny tizedmsodpercig gy rezte, belezuhan a vgtelen feketesgbe. A hallfalk nem voltak a matraca mellett, s a varzsplca bûvlte vilgt gmbk is eltûntek. Illetve talakultak nagy s zmmgõ, bogrszerû lnyekk, amelyek egy darabig vszjslan krztek a lny felett, aztn beleolvadtak a sttsgbe. Hermione kiss felllegzett, igyekezett sszeszedni az nuralmt, s prblta utastani magt, hogy bredjen fel. Mert ez csak egy rossz lom lehet. Biztosan mg mindig a levegõtlen kamrban fekszik, s mlyen alszik. Bele sem akart gondolni, mi van akkor, ha mindez nem egy rmlom, hanem a valsg maga.
Nylt az ajt, Perselus Piton hangtalanul beosont rajta. Hossz, fekete talrjban flelmetesen magasnak hatott a fekvõ lny mellett. Hermione hunyorogva nzett vgig a frfin.
- Ht eljttl? – krdezte halkan a lny.
- Nincs sok idõnk… Bntottak?
- Nem.
- Aggdtam rted – hajolt le Grangerhez Piton. vatosan felltette a lnyt a matracon. – Szedd ssze magad! Mennnk kell.
- Rosszat lmodtam… Itt voltak rtem a hallfalk… Harryrõl krdezgettek, de nem tudtam mit mondani nekik… Nem vagyok jl, Perselus…
- Gyere, minden rendben lesz! Luciustl tudom, hogy elkaptak. Kiviszlek innen – ragadta meg a frfi Granger karjt, s vatosan talpra lltotta a lnyt. Hermione felszabadultan lelte meg a szerelmt.
- Annyira fltem egyedl…
- Most mr minden rendben lesz. Elmegynk. Elhagyjuk az orszgot. Senki nem fog rnk tallni… Csak te leszel, meg n… Senki sem fogja tudni, hova megynk.
- Rendben… Menjnk… - shajtotta rezignltan Hermione, mgsem tudott megmozdulni. Szerelmesen Perselusra nzett, aki halvny mosollyal prblta kituszkolni kedvest a stt helyisgbõl.
- Akkor valban menjnk, Hermione…
- Szeretlek, s ksznm, hogy eljttl… Nem gondoltam volna, hogy valban megtennd ezt rtem. Kockztatod az letedet, hogy megments…
- Elrulom, hogy azrt teszem, mert fontos vagy nekem. Szeretlek, Granger. Szeretnk melletted megregedni, de ahhoz az kell, hogy lve kijussunk innen… Felesgl is vennlek, ha nem lnnek meg minket, amikor felrnk az alagsorbl…
- Felesgl vennl? Komolyan?
- Ha hozzm jnnl, igen.
- Ez most egy lenykrs akar lenni?
- Kurtn-furcsn, rossz helyen s rossz idõben, de igen. Hozzm jnnl felesgl?
- Boldogan, Perselus – Hermione szeme gy ragyogott, mint a gymnt.
- Remek, akkor most akr indulhatunk is. Romantikus lnykrs, gyûrûvel, virggal ksõbb… Most koncentrljunk az letben maradsra…
- Rendben… - shajtotta a lny. A falak ijesztõen stteknek s tvolinak tûntek, mintha trtgt bûbjt mondtak volna a kamrra. Mintha minden percben egyre nagyobb s nagyobb vlt volna a szoba. – Te nem rzed furcsn magad? Perselus? Alig ltlak… Szerintem valami nincs rendben. Valami van a levegõben… Nzd a gombkat a falon… Foszforeszklnak…
- Hermione… Hermione… bredj fel!
- A gombk… a gombk foszforeszklnak… megmrgezik a levegõt… megmrgeznek minket…
- Hermione!
- Meg fogunk halni… Meg fogunk halni… Mind meghalunk…
- bredj fel! Gyernk! Nyisd ki a szemed!
- Nem ltlak Perselus… Itt vagy mg? Biztosan itt vagy… Nem mennl el nlklem. Tudom, hogy nem hagynl itt. Mert szeretsz engem. Ugye szeretsz engem? Ugye szeretsz annyira, hogy nem hagysz itt, a sttben? Flek…
- Trj magadhoz! Hermione!
- Itt vagyok, Perselus. Nem kell aggdnod. Most ltlak tged. rezlek tged. rzem az arcszeszed illatt. Nagyon szeretem. Amikor megrzem, mindig sszefut a nyl a szmban, mert az elsõ cskunkra gondolok…
- Hermione! Ne tedd ezt velem…
- Hiszen jl viselkedem, ltod… Nem megyek sehova nlkled. Itt vagyok. Tged vrlak. Furcsn rzem magam… Te nem rzel szortst a nyakadon? Semmi sem szortja a mellkasodat? Ez egyre elviselhetetlenebb… Nem kapok levegõt… Perselus… nem kapok… levegõt…
- Hermione! Nzz rm! Llegezz!
- Nem tudok, Perselus! Nem tudok! Nem… tudok… elfogy a… levegõ… Perselus… Perselus…
Hermione karja mg rndult egyet, aztn lettelenl a fldre esett. Piton tehetetlenl bresztgette, lesztgette a lnyt, aki mr egyltaln nem reaglt a prblkozsaira, csak fekdt a karjaiban. Pont gy nzett ki, mint aki mlyen alszik, s egyszerûen nem lehet felbreszteni. A frfi arcn knnyek szaladtak vgig, s Hermione kvlrõl, a sajt teste mellett llva nzte vgig a jelenetet. Ott fekdt Perselus karjaiban, s a szerelme nma knnyeket ejt rte. Prblt jelezni a frfinak, hogy mellette ll, de Piton nem figyelt fel a lnyra. Egyre csak az lben fekvõ Hermionval foglalkozott. Simogatta a homlokt, megrzta a vllt, folyamatosan szlongatta, amaz mgsem adott letjelet magrl.
A ttlenl ll s bmul Hermione egy ideig nem tudott mit kezdeni j helyzetvel, sehogy sem tudta felhvni magra a figyelmet, gy vatosan elindult rsnyire nyitva hagyott vasajt irnyba. R kellett jnnie, hogy tkletesen kifr az alig tz centire nyitva hagyott ajtrsen, sõt taln kisebb lyuk is elg lett volna neki a meneklsre.
A folyosn ismerõs, htborzongat csend uralkodott, ami elõl, ha az eszre hallgat, azonnal kereket old. A lny visszanzett a kamrba, de ott nem ltott senkit s semmit. Eltûnt Perselus Piton, eltûnt az eszmletlen, s taln halott Hermione Granger, sõt, mg a knyelmetlen matracnak is nyoma veszett. rtetlenl meredt a stt helyisg azon rszbe, amit valamennyire megvilgtott az ajtrsen t betrõ fny.
Le akart lni, mert egyre fjdalmasabb vlt szmra a llegzs. Meg szerette volna tallni Perselust, s sajt magt is, de kzben csarnokmretûv vltozott a kamra, s kptelen volt egyszerre tltni az egszet. Ijedten szaladt vgig a hatalmas oszlopok kztt, elõszr Pitont, aztn mr a kijratot keresve. Amikor nhny ktsgbe ejtõ perc rohans utn neki tmaszkodott az egyik oszlopnak, az eldõlt, s matracc vltozott. Hermione hangosan nygve helyezkedett el a priccsn. Igyekezett olyan testhelyzetet tallni, hogy ne aludjon el, mert flt a rmlmokrl. Nem akart az amgy is kiszolgltatott helyzetben mg arra is figyelni, hogy esetleg belenznek az lmaiba… Akkor taln sokat rulna el, taln tl sokat rulna el magrl.
Kinyitotta a szemt, s a mennyezetet kezdte bmulni. Perselust vrta, hogy megmentse, hogy felesgl vegye. Vagy csak ismt megkrje… gyûrûvel, virggal, romantikus hegedûszval, ahogy grte…
Rvid idõ mlva vgleg feladta a tdeje a szolglatot, s Hermione Granger fjdalmas fuldoklst kvetõen rkre megszûnt llegezni. Lucius Malfoy, Perselus Piton s Lord Voldemort egyttesen ellenõriztk, hogy a lny valban elhallozott-e, s nem csak tetszhalott llapotba kerlt. Miutn megbizonyosodtak a hall belltrl, Tudjukki elgedetten konstatlta, hogy a Perselus Piton ltal kiksrletezett j mreg minden eddiginl hatsosabb. Engedlyezte az jabb ksrleteket, hogy minl tbbet megtudhassanak a Morticyan mellkhatsairl, a szdlsen, s a tveszmken kvl, mielõtt meglepik vele az aurorokat, vagy a Fõnix Rend tagjait. Piton bszkn llt, s blogatott. Tudta, hogy az jonnan felfedezett mrgvel j idõre ismt bebiztostotta a helyt a hallfalk kztt.
By: angel8
AJÁNLOM AZ OLDALT
