Tartalom: A var�zsvil�gban v�get �rt a h�bor�, Harry Potter elbukott �s meghalt. Voldemort gyõzedelmeskedett, kiirtva a feh�r m�gusokat. Piton az egyik leghûs�gesebb embere. �r�mmel seg�tett a S�t�t Nagy�rnak a tisztogat�sokban. Hermione Granger a f�rfi rabszolg�ja. Piton maga sem �rtette, mi�rt k�m�lte meg a l�ny �let�t…

Szereplõk: SSHG

Kateg�ria: s�t�t

Mûfaj: novella

Figyelmeztet�s: erõszak, testi b�ntalmaz�s, durva besz�d, szereplõ hal�la

Egy�b megjegyz�sek: Menek�ljenek az �rz�keny lelkek – ma t�vol maradtak tõlem a M�zs�k �s az Angyalok… Egy�bk�nt Sarah McLeod: He doesn’t love you c�mû dal�ra �rtam ezen irom�nyomat. Tess�k neki panaszkodni, ami�rt ezt hozta ki belõlem.

Hermione Granger k�b�n �bredt a pamlagon. M�g sajgott az elõzõ esti pofon, amit Lucius Malfoyt�l kapott, amikor az megl�togatta Perselus Pitont. Igyekezett �sszeszedni mag�t, �s gyorsan fel�bredni, felv�rtezni mag�t az �j napra. Minden �jszaka azzal fek�dt le, hogy m�g egy nappal fogyott a f�ldi k�nja; �s tal�n sosem lesz �jabb �bred�se.

Ezen a borong�s hajnalon sem volt szerencs�je. Piton m�g a m�sik szob�ban horkolt, hallotta, ahogy elhaladt a szob�ja elõtt. Imm�ron n�gy h�napja tartott ez a r�m�lom, hogy Pitont szolg�lta… �letben maradt ugyan, de milyen �letben?!

A Fõnix Rend Dumbledore hal�la ut�na egyre gyeng�lt, �s m�r nem tudta felvenni a harcot Voldemorttal. Harry Potter a v�gsõ �sszecsap�s folyam�n az �let�t vesztette a ny�ron. �s ennek m�r n�gy h�napja…

Az ablakon t�l a k�sõ novemberi fagy szedte az �ldozatait. Minden fa �s vir�g meghalt m�r. A nap hossz� ideje nem b�jt elõ a felhõk �s a k�df�tyol m�g�l. Hermione fels�hajtott, �s �sszeszedte mag�t. Tudta, hogy Piton mindj�rt felkel, �s a k�v�j�t fogja k�vetelni.

A konyh�ban gyorsan megfõzte a reggeli k�v�t, k�zben folyamatosan kattogott az agya. Ha lenne b�tors�ga meg�lni Pitont, akkor r�gt�n v�get �rn�nek a szenved�sei. Nem lenne t�bb megal�z� szitu�ci�, nem lenne t�bb ver�s, nem lenne t�bb f�jdalom.

Igaz, Piton csak egyetlenegyszer �t�tte meg; a gyakran n�la vend�geskedõ Malfoy azonban legkevesebb hetente k�tszer felpofozta, vagy megverte a l�nyt. Lassan m�r kezdett beleszokni, hogy valami�rt mindig megtal�lja a szõke f�rfi, ami�rt b�nthatja.

Let�r�lte a k�nnyeit, fels�hajtott; azt�n kit�lt�tte a lefõtt k�v�t egy cs�sz�be.

Sajnos nem volt p�lc�ja, nem tudott var�zsolni. N�h�ny apr� var�zslatot tudott ugyan n�m�n, �s feltûnõ mozdulatok n�lk�l, de azok nem menthett�k meg a helyzet�bõl.

Piton az �vatoss�g h�vek�nt minden k�st, oll�t, �s egy�b sz�r�- �s v�g�eszk�zt gondosan elz�rva tartott a l�nyt�l. Nyilv�n nem szeretett volna arra �bredni, hogy Hermione megpr�b�lja elv�gni a tork�t…

Igaz, hogy az �let�t k�sz�nhette a f�rfinak, de ink�bb nem k�rt volna ebbõl a seg�ts�gbõl. B�rcsak hagyta volna meghalni, b�rcsak meg�lte volna. Ink�bb a hal�l, mint m�g egy nap ebben az �tkozott h�zban.

M�r a saj�t �ngyilkoss�g�n is gondolkodott, de mindeddig nem volt hozz� el�g b�tors�ga. M�g rem�nykedett, hogy egyszer csak helyre �ll a vil�g rendje. Voldemort �s csatl�sai meghalnak, Malfoy-jal �s Pitonnal az �len.

Tiszta sz�vbõl gyûl�lte a f�rfit, ami�rt beleavatkozott az �let�be, �s a h�z�ba hurcolta, hogy a rabszolg�ja �s a j�t�kszere legyen. Legsz�vesebben nekiesett volna, hogy puszta k�zzel fojtsa meg – de az egy h�napja sem siker�lt a l�nynak. Akkor kapta az omin�zus pofont Pitont�l.

Hermione megremegett, amikor meghallotta kiny�lni a konyha ajtaj�t. Piton mogorv�n bel�pett rajta, �s le�lt az asztalhoz, a szokott hely�re. V�rta, hogy a l�ny el�je rakja a k�v�j�t. R� sem n�zett, hozz� sem sz�lt. Hermione elh�zta a sz�j�t, azt�n kiszolg�lta a f�rfit. Piton felmordult, belen�zett a cs�sz�j�be, majd megk�stolta a tartalm�t.

- Ez a k�v� nem el�g meleg – jegyezte meg kritikusan. Hermione keze megremegett, �s el akarta venni a f�rfi elõl, Piton azonban elkapta a kez�t. – El ne vedd elõlem, te ostoba! – l�kte el a l�ny kez�t. Hermione �rtetlen�l h�tr�bb l�pett, �s igyekezett min�l t�volabb meg�llni a f�rfit�l.

- Sajn�lom – suttogta.

- Azt elhiszem – morogta Piton. – Azt sajn�lod, hogy nincs m�rged, amit belekeverhett�l…

Erre Hermione nem tudott mit mondani, �gy csak hallgatott b�san. Gyûl�lte a f�rfit, �s gyûl�lte azt is, hogy nincs titka elõtte. Piton a ves�j�be l�tott.

A hal�lfal� megitta a k�v�j�t, azt�n fel�llt. Hermione legsz�vesebben a falba olvadt volna. Piton az asztalon hagyta a b�gr�j�t, �s egyenesen a l�nyhoz l�pett.

- Mit tal�ljak ki m�ra, Granger? –suttogta gonosz k�zels�gbõl Hermione f�l�be.

- Nem tudom, uram… - remegett a l�ny sz�ja. Teste minden porcik�ja tiltakozott a f�rfi ilyen, bizalmas k�zels�ge ellen.

- Szeretem, hogy sosem feledkezel meg a tiszteletrõl…

- Add meg a cs�sz�rnak, ami a cs�sz�r�… - suttogta Hermione, azt�n ink�bb lehajtotta a fej�t, mielõtt Piton szem�be kellett volna n�znie. A f�rfi �gy is s�t�t toronyk�nt magasodott f�l�je. Tudta, hogy min�l kevesebbet ellenkezik vele, ann�l kegyesebben viselkedik vele Piton is. M�r amennyire tud egy�ltal�n kegyes lenni õ. �gy tal�n nem kell b�ntetõmunk�nak is kiv�l� feladatokat megoldania, rem�nytelen�l kev�s idõ alatt.

Piton elmosolyodott, azt�n elkapta a l�ny �ll�t, �s felemelte, hogy a szem�be n�zhessen.

- D�lelõttre nem tal�lok semmi k�l�n�set… Gyere a dolgoz�szob�mba! – tartotta szorosan a l�ny �ll�t. Hermione remegett, amikor Piton v�gigsim�totta a combj�t.

A f�rfi elkapta a l�ny karj�t, �s maga ut�n vonszolta a dolgoz�szoba fel�. Hermione ijedten l�pkedett ut�na. Csak rem�nykedni tudott, hogy nem az fog k�vetkezni, amit eddig siker�lt kiv�denie…

Piton beh�zta a l�nyt a helyis�gbe, majd bez�rta az ajt�t, �s eltette a kulcsot. Hermione lehunyt szemmel �llt meg a k�nyvespolcok k�z�tt. Tudta, hogy gyorsan ki kell tal�lnia valamit, k�l�nben…

- Vetkõzz! – mondta ellenvet�st nem tûrõ hangon Piton. Hermione nem moccant. Semmi sem jutott esz�be, mit vethetne m�g be a f�rfi ellen, a m�ltkoriak ut�n. – Azt mondtam, vetkõzz, Granger!

Hermione �sszerezzent, amikor Piton meg�llt m�g�tte, �s megszor�totta a nyak�t.

- Minden nap az �leteddel j�tszol, amikor bosszantasz, ugye tudod?! - morogta a l�ny f�l�be, majd elengedte v�gre a tork�t. Hermione alig kapott levegõt, �s a saj�t nyak�t fogva t�rdre esett.

Piton megker�lte a l�nyt, majd le�lt a fotelj�be, �s v�rt. Hermione a k�nnyeivel k�zd�tt, �s azzal, hogy siker�lj�n nyelnie egyet, vagy kettõt.

- Vetkõzz m�r, mert elvesztem a t�relmemet! – ki�ltott r� Piton d�h�sen. A mai napja is rosszul kezdõd�tt. Elõsz�r a langyos k�v�, most meg ez az �rtetlens�g… Lehet, hogy Luciusnak igaza volt abban, hogy idõpocs�kol�s bet�rni a l�nyt.

- Mi�rt mentett meg? Hogy maga nyomor�tson meg? Hogy k�nozzon, �s meg�lj�n? – n�zett fel a marad�k harciass�g�val �s �nbecs�l�s�vel Hermione a f�rfira.

- M�r �n sem tudom, hogy minek mentettelek meg, te ostoba… Vetkõzz! A francba, ne mondjam t�bbsz�r! K�m�ld meg magad att�l, hogy �n t�pjek le r�lad mindent… - sziszegte Piton v�szj�sl�an.

- Sz�m�tana valamit, ha k�ny�r�gn�k, hogy ne tegye? – k�rdezte halkan a l�ny.

- M�r nem. Imperio! Vetkõzz! – kapta elõ a p�lc�j�t, �s �tkozta meg Hermion�t. A l�ny �rezte, hogy hatni kezd a var�zslat, �s legsz�vesebben teljes�tette volna az utas�t�st; de az izmaiban valami kegyetlen�l ellen�llt a parancsnak. M�rpedig õ nem fog megalkudni, csak az�rt is ellen �ll… Piton szeme elkerekedett a gy�trõdõ, m�g mindig t�rdeplõ l�nyt�l.

- Pr�b�ltam kegyes lenni hozz�d, hogy befogadtalak ide, Granger; de te nem bizonyult�l m�lt�nak erre az adom�nyra… - pattant ki a fotelb�l mag�b�l kikelve a f�rfi. A l�nyhoz ugrott, �s egyetlen mozdulattal let�pte r�la az inget. Hermione ijedten akart szabadulni Piton karjaib�l.

- Mif�le kegyelem ez? Ahol b�ntj�k az embert?! – �t�tte-verte a f�rfi mellkas�t. Meztelen felsõtesttel Pitonnak pr�selõd�tt, ahogy a hal�lfal� mag�hoz r�ntotta. M�r csak egy v�kony nadr�g volt rajta, m�r nem volt t�bb mentsv�ra. Piton elvigyorodott, ahogy a mellkas�n �rezte a l�ny feszes kis melleit.

- Mindenki azt kapja, amit meg�rdemel, Granger… - hideg ujjaival v�gigsim�totta a l�ny meztelen h�t�t. Hermion�n olyan undor futott v�gig, hogy m�g az �res gyomra is felkavarodott. Ami�ta Piton h�zicsel�dje volt, j�csk�n lefogyott, �s az ereje is megcsappant. Nem hi�ba nem adott neki Piton v�ltozatos �s t�pl�l� �tkeket; nehogy sok ereje legyen v�dekezni ellene…

- De maga nem szeret engem… Engedjen el… - pr�b�lt szabadulni Hermione. – Nem is kedvel… Hogy lenne k�pes �gy…

- J�l mondod, Granger, nem szeretlek, nem kedvellek… Magamat viszont szeretem… - suttogta Piton a l�nynak, majd beleharapott a nyak�ba. Olyan erõsre sikeredett a harap�s, hogy kiserkent Hermione v�re. Foglya felsikoltott, �s m�g vadabban igyekezett elszabadulni a karjaib�l.

Piton azonban sokkal erõsebbnek bizonyult n�la. Szorosan �lelte, cs�kolta �s harapta a feh�r, reszketõ kis testet. Lassan elindult az �r�asztala fel� a l�nnyal. V�gre… Mi�ta v�r m�r erre a pillanatra, hogy Granger belet�rõdik a sors�ba. Eleinte m�g pr�b�lta megkedveltetni mag�t a l�nnyal, hogy ne kelljen ilyen m�dszerekhez folyamodnia; �m Granger rend�letlen�l gyûl�lte õt, ak�rmit tett, vagy �ppen nem tett. Mintha az nem is sz�m�tana, hogy megmentette az �let�t…

Hermione n�h�ny pillanatig vadul ellenkezett, azt�n megt�rt. Egyszerûen folytak a k�nnyei, �s hagyta, hogy Piton az asztal�hoz cipelje. K�r�l sem n�zve fel�ltette a l�nyt az asztallapra, majd tov�bb cs�kolta a nyak�t. Kezei lefogt�k Granger kap�l�z� kezeit. Gyorsan eld�nt�tte az asztalon, majd �gy szor�totta le a kezeit, mik�zben Hermione melleit marta-cs�kolta.

Hermione felny�sz�tett a f�jdalomt�l. K�nnyes szemein �t megl�tott maga mellett egy csillog� t�rgyat. Piton lev�lnyit� k�se volt az.

Gyorsan elr�ntotta a fej�t, �s ink�bb a f�rfit kezdte n�zni.

- K�rem, ne… K�rem… uram… - ny�sz�r�gte hi�ba. Piton felemelte a fej�t, �s a l�nyra nevetett.

- Szeretem, ahogy k�ny�r�gsz… De tudod, t�l r�gen v�rok erre… - azzal visszahanyatlott a fogly�ra. Fogai nyom�n halv�nypiros harap�snyomok �ktelenkedtek Hermione mellein. Sz�ja lassan lesiklott a l�ny lapos has�n. Ott sajn�latos m�don akad�lyba �tk�z�tt, az �tkos nadr�gba. Egyik kez�vel elengedte a l�nyt, hogy valamennyire leh�zza Granger nadr�gj�t. A v�kony len-ruha pillanatok alatt engedett, �s hangosan recsegve megadta mag�t, majd leszakadt a l�nyr�l.

- Ez �gy nem lesz j� – s�hajtott Hermione. Taktik�t v�ltott, let�r�lte a k�nnyeit. Piton �rdeklõdve n�zett r�.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Teljesen elt�pte a nadr�gomat… - morgott a l�ny, majd kiss� felemelte a cs�põj�t, hogy Piton kih�zhassa a feneke alatt maradt ruhacafatot. Elengedte a l�ny mindk�t kez�t, �s csod�k csod�j�ra Hermione nem akarta lel�kni mag�r�l, vagy eltasz�tani, vagy esetleg megfojtani. Csak n�zett a f�rfira k�ts�gbeesett, �s �rtatlan szemekkel. Ettõl Piton mindig elgyeng�lt.

- Meg�g�rem, hogy nem fog f�jni – suttogta a l�nynak, azt�n f�l� hajolt, hogy megcs�kolja. Sz�ja hideg volt, �m k�l�n�sk�ppen szel�d. Hermione azt hitte, belehal a gyûl�letbe. Megborzongott. Piton fels�hajtott, majd sz�tnyitotta a l�ny combjait, hogy sz�j�val felfedezõ�tra induljon Hermione szem�rm�ben. Kezeivel szorosan tartotta a l�ny cs�põj�t, �s mivel nem vette volna �szre, hogy Granger kezei megmozdultak volna, �s v�dekeztek volna ellene; egyszerûen belefeledkezett a l�ny �l�be.

Hermione nyelt egy nagyot, hogy visszafojtsa utols� k�nnyeit. Nincs mi�rt maradnia. Nincs mi�rt �lnie. Ez�rt a kegyetlen, �s rem�nytelen sors�rt v�gk�pp nem…

Remegõ k�zzel a lev�lnyit� k�s�rt ny�lt, �s egyetlen erõteljes v�g�ssal �tv�gta a saj�t tork�t. Azonnal elvesztette az eszm�let�t, m�r nem �rte meg, hogy Piton �rtetlen�l feln�zzen r� a r�fr�ccsenõ folyad�kot meg�rezve mag�n.

Piton feln�zett, hogy mi ter�tette be, mit �nt�tt r� az a hal�lt �rdemlõ, nyomorult liba… Amikor megl�tta, hogy Granger nyaka �s teste v�rben �szik; megr�k�ny�dve �llt fel, �s szeml�lte a jelens�get. Nem erre sz�m�tott. Azt v�rta, hogy a l�ny majd õt pr�b�lja meg�lni, nem saj�t mag�t. Elv�gre egyszer m�r nekiugrott, hogy megfojtsa… Erre most ink�bb a k�nnyebb megold�st v�lasztotta. B�tor, de k�nnyû megold�s volt – egyszerûen �gy megszabadulni az �rint�s�tõl.

Piton megmozgatta, megszeml�lte a v�rtõl ragacsos ujjait, amelyekre serkent Hermione v�re. Fels�hajtott. �gy m�g senki sem irt�zott tõle, hogy �ngyilkos legyen… K�l�n�s volt. Az m�g k�l�n�sebb, hogy Granger m�g �gy is, v�rben fekve is, sz�p volt �s k�v�natos. Ahogy szaladt a m�ly sebbõl a v�re… A v�r�s sz�nû tenger �d�n �s lend�letesen folyt a feh�r bõr�n, megfestve azt, �s az asztal szinte �sszes t�rgy�t.

Tal�n m�g meg tudn� menteni. El tudn� �ll�tani a v�rz�st, sõt tal�n m�g a v�rk�pzõ bûb�j is seg�thetne a l�nyon, hogy �jratermelje a szervezete az elvesztett mennyis�get. Piton egy pillanat alatt a p�lc�ja ut�n kapott, azt�n m�gsem emelte a l�nyra. Egy pillanatra elbizonytalanodott.

- Azt hiszed, nyert�l, �s elengedlek… - morogta Piton, azt�n eltette a p�lc�j�t. Majd a m�sodperc t�red�ke alatt elõkapta, �s m�gis Grangerre szegezte. A n�ma bûb�j azonban hat�stalannak bizonyult, ak�rcsak a k�vetkezõ. – De �n nem tudlak elengedni, Granger… Stimula! �bredj!

A l�ny azonban elv�rzett, �s soha t�bb� nem engedelmeskedett Piton parancsainak. Csak fek�dt az asztalon, �s nem mozdult.

Piton idegesen j�rt-kelt a dolgoz�szob�ban. Ez �gy nem t�rt�nhet meg… Ez nem �gy lett betervezve… Granger megszegte a j�t�kszab�lyokat azzal, hogy meg�lte mag�t. Az ostob�ja… De milyen sz�p, ny�l�nktestû ostob�ja…

A f�rfi vett egy m�ly levegõt, azt�n a l�nyhoz l�pett. Lecs�kolta a szomor� arcr�l a k�nnyeket, azt�n kivette a kez�bõl a lev�lnyit� k�s�t. Granger nem h�z�dott el.

Meghalt. Val�ban meghalt. Pedig õ volt az egyetlen, akit egy szemernyit is kedvelt, �s megtûrt maga mellett. Azt szerette benne, ha lehet ilyet �ll�tani, hogy f�lt tõle. Kimondatlanul, de �rezhetõen f�lt tõle. Minden m�s �rz�st h�tt�rbe szor�tott a f�lelem �s a gyûl�let. Piton hi�s�g�t legyezgette, amikor m�gis fel�lkerekedett mag�n, �s ellenkezni mer�szelt vele. Sosem tudhatja m�r meg, milyen is lett volna, m�shogyan alakul… Tal�n �sszecsiszol�dtak volna. Tal�n v�rnia kellett volna m�g azzal…

Tal�n sosem t�rt�nt volna m�sk�nt, elv�gre a l�ny minden�ron szabadulni akart tõle. Ennyi volt h�t… M�giscsak Granger nyert.