Laurie Halse Anderson munk�ss�ga mellett nem szabadna csak �gy elmenni. A legt�bb ifj�s�gi kiadv�ny n�lk�l val�ban feln� a gyerek, tal�n m�g nyomai sem maradnak az irodalmi �rintetlens�gnek. Azonban vannak t�m�k, olyan k�nyes �gyek, amelyeken soha nem fog elgondolkozni az embercsemete, ha folyton csak ostoba t�v�m�sorokat n�z �s butus sz�m�t�g�pes j�t�kokat nyomkod. Vannak t�m�k, amelyekr�l m�g a lelkiismeretes, felk�sz�lt sz�l�k sem tudnak �gy besz�lni, hogy a l�nyeg behatoljon fi�k�juk b�re al�.

Itt j�n a k�pbe a m�v�szet, az irodalom. Egy olyan f�rum, amely k�pes �gy t�rgyalni egy probl�m�t, hogy azt mag��nak tekinthesse az ifjonc.
Anderson pedig t�k�letesen meg�rtette a feladat�t, s ami m�g enn�l is fontosabb, hogy sz�v�n viseli a fiatalok sors�t. � nem csak sz�rakoztatni k�v�nja a serd�l� k�lyk�ket, hanem tan�tani akarja �ket a saj�t eszk�zeivel. Egy szelet �letet lop be minden olvas�ja sz�v�be, mik�zben t�kr�t tart: ez a sz�rny�s�g bizony veled is megt�rt�nhet. Azt suttogja a sorok k�z�tt, hogy „bar�tom, nem �g�rhetem, hogy a te �leted csupa boldogs�g �s f�ny�z�s lesz, de ha egyszer belez�gt�l a g�d�rbe, �n majd szavaimmal megpr�b�llak kivez�relni onnan…”

a folytat�s�rt katt IDE!